2011. szeptember 28., szerda

Új szerzemények a finn tanuláshoz

Mostanában nem sok időm volt a nyelvtanulással foglalkozni, rögtön bele is estem abba a hibába, amit nem lenne szabad egy nyelvtanulónak sem elkövetni: egyáltalán nem haladtam a két nyelvvel. Na, egy-két cikket azért elolvastam angolul és finnül is, de ennyi. Viszont ez holnaptól megváltozik, el is készítem ma egy hétre előre az időtervet, remélem, beválik, és tudom tartani is.
A múlt héten viszont beszereztem egy finn-magyar diákszótárt és egy finn társalgási zsebkönyvet, mindkettőt jó szívvel tudom ajánlani. Utóbbi rengeteg hasznos kifejezést tartalmaz témakörönként csoportosítva, illetve az elején egy kis nyelvtani összefoglaló is van. Előbbiből csak finn-magyar változat létezik, de igazából az a lényeg. Olcsóbb, mint a Papp-féle szótár (kb. fele annyiba kerül), és számos modern szót, kifejezést is tartalmaz, viszont kevesebb van benne ezekből. De azért 25ezer szóval már egész jól lehet boldogulni :) Nekem nagyon tetszik, nem bántam meg, hogy megvettem, gyakran forgatom, nézegetem. Egyenlőre nem érzem szükségét a magyar-finn (Papp) szótár beszerzésének, ha ez megváltozna, már láttam leárazva a neten. De igazából nem olyan fontos, mivel nem az a célom, hogy magyarról fordítsak finnre. Egynyelvű szótár is jó lenne, egyelőre nem találtam, de keresem tovább (bár még nem sürgős)

2011. szeptember 19., hétfő

Őszi nyelvtanfolyamok

Már nyáron neki láttunk utána nézni az ősszel kezdőd nyelvtanfolyamoknak, de sajnos akkor még nem volt túlságosan biztató a kép. Az olyan nyelvek esetében, mint a német, olasz, angol stb. viszonylag könnyű dolga van a nyelvtanulónak, csupán csak annyi a dolga, hogy kiválassza a számára kedvező tanfolyamot. A finn esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, eléggé szűkös a kínálat. A Katedra volt árban a legkedvezőbb, azonban a tanfolyam indulásához szükséges volt egy minimális létszám. A Selyemút nyelviskola már két-három főtől is indít kurzust, azonban mondanom sem kell, hogy nem olcsó. Persze, ez relatív, de mivel mi ketten vagyunk, ez már nem mindegy :) Azt korábban is hallottam, hogy a Kalevala Baráti Kör szokott kurzusokat indítani, azonban náluk még nyár végén nem volt semmi információ. A múlt héten viszont kaptam egy "fülest", hogy meghirdették az új tanfolyamokat, és nagyon-nagyon kedvező áron! Mint azt az előbb megtudtam a telefonban :) 14 alkalom, heti egyszer másfél óra, kezdő csoport, ami biztosan indulni fog, mivel már jó néhányan érdeklődtek. És bár az eredeti terv az volt, hogy ha lehet, tanár nélkül készülünk fel, de kiderült: nem lehet. Ha több időnk lenne, nem lenne gond, azonban már csak 8-9 hónapunk van a tervezett indulásig, és bizony kell a kontroll. Na, meg ártani nem árthat alapon majd kiderül. Ettől függetlenül továbbra is az autodidakta megoldás híve maradok, ezen lesz a nagyobb hangsúly, hiszen heti egyszer másfél óra önmagában még nem sok, igazából egy alapozásra elegendő, amit nekem kell folyamatosan fejlesztenem, napi több óra önálló tanulás révén. Szerencsére kaptunk egyéb segítséget is Finnországból, így Skype-on keresztül is részesülünk egy kis oktatásban, segítségben :) (ezt ismét nagyon köszönjük :))
A múlt héten sajnos nem sok időm volt a finnel foglalkozni, de mától nincs mese, szorosabb időbeosztást fogok készíteni, és nemsokára írok is egy kicsit az időmenedzsmenttől, ami meggyőződésem szerint minden nyelvtanuló számára életbevágó fontossággal bír. Egy jó időbeosztás nélkül nagyon hamar elveszünk a teendők sűrűjében, miközben a nyelvtudásunk nem, vagy éppen visszafelé fejlődik.

2011. szeptember 11., vasárnap

Magyar-Finn Társaság az interneten

Számos érdekes és hasznos információt találhattok Finnországról a Magyar-Finn Társaság honlapján (www.magyarfinntarsasag.hu), a Finnországi levelek sorozatban pedig az ottani élettel is megismerkedhettek

2011. szeptember 7., szerda

Gondolattérkép, elmetérkép, avagy a szótanulás egy újabb módszere

Már korábban is találkoztam az említett módszerrel, használni pár hete kezdtem. Jópofa elfoglaltság maga a készítés is, és mivel igen egyedi, így garantált a siker. Sajnos jelenleg fényképezőgép hiányában a saját alkotásom nem tudom itt megjeleníteni, de álljon itt egy jó kis példa a google-nak köszönhetően:
A mind map lényege a szabad asszociáció. A középső fő buborékba írunk egy kifejezést, majd abból kiindulva 3, 4, 5 stb. fő témát indítunk el vastagabb "idegpályákon", vagyis vonalakon, melyekből szabadon húzgáljuk tovább a kisebb vonalakat az eszünkbe jutó kifejezésekkel, szavakkal. Például az egyik térképem középpontjában a vidék szó áll, melyből négy fő ág vezet kifelé: erdő, falu, mezőgazdaság, kirándulás. Ezeket pedig további elemekre bontottam, és esetenként eléggé elvont, a témához nem kapcsolódó szavakkal fejeztem be (pl. a falu- templom- temető- házasság- válás- statisztika- pap- mise- vallási ünnepek stb.). Nálam fontos szerepet kaptak a színek, apró kis rajzok, míg a számokat pl. kerülöm. A rajz készítése kicsit időigényes, mivel először a vázlatot magyarul készítem, de a végső, színes-szagos-ábrás rajzon már csak és kizárólag finn szavak szerepelnek. A jelentés azonosításában segítenek a színek és a pici rajzok, melyek már csak azért is maradnak meg maradandóan, mert nem vagyok egy rajztehetség, és így egyedi, sokszor vicces kis ábrák készülnek :D A lényeg a vizualitás. Tanulni az elmetérképet nem kell, elég, ha néha átnézem (pl. lefekvés előtt), mivel a saját gondolatmenetem alapján készült, így garantáltan személyes és hatásos módszer. Megyek is, rajzolok egy újabb térképet :)

A szótanulás apró fortélyai 2.

A szótanulásnak rengeteg módja van, egyet viszont semmiképp nem alkalmazok többet: a szótárfüzetes verziót. Volt hozzá szerencsém éveken át a magyar oktatási rendszernek köszönhetően, nem vált be, több kísérletben nem veszek részt, köszönöm szépen. Mennyi időt és energiát elpazaroltam a német órákra készülve, és mennyire nem sikerült egyik nyelvvizsgám sem, amit a Rigó utcában megpróbáltam kiizzadni magamból :( Pedig én voltam a legjobb németes az osztályban (ezért is vagyok szkeptikus a tanárok által közvetített nyelvtanulással, és bízom jobban az autodidakta módszerben). Tehát, szótárfüzet kilőve.
Az előző bejegyzésben leírtam két, rendszeresen használt módszert. A napokban kezdtem el használni egy másik programot, ami a Byki 4 Express névre hallgat, és ami a jó hír, maximálisan ingyenes. Legalábbis az alap koncepció, aztán, ha valaki még igényli, egyéb extrák vásárolhatók rá. A program nagyon egyszerűen működik: többféle leckéből lehet válogatni, egy leckét három szintre bontanak, tényleg csak alapszavak megtanulására alkalmas, de arra jó (én most a finnt használom, de számos nyelvre készült változata). Vegyük pl. az állatok szókártya csoportot: a program indul, majd az első kártyán látható az adott állat (pl. pillangó) angol neve és egy kép róla, majd egy oké nyomása után feltárul a finn megnevezés is (perhonen), és egy bácsi készségesen ki is ejti nekünk a megtanulandó szót. És ez így megy tovább, lehet jelezni persze, ha nem tudjuk, és akkor egészen addig nyomják az arcunkba az adott kártyát, míg már a könyökünkön nem jön ki. Aztán mehetünk a következő szintre, ahol fordítva történik a dolog: látjuk a finn megnevezést, halljuk a kiejtést, mondjuk az angolt és így tovább. Átlagosan úgy negyed órát szánjunk egy kártyacsomagra, én kikapcsolódásként szoktam futtatni a programot, jópofa.
Szintén nem rossz módszer egy adott témakör szavait csoportosítani. Ehhez szükséges egy A4-es lap, majd egy középső buborékba mehet a témakör megnevezése, pl. gasztronómia, majd az abból kiinduló, köré csoportosított buborékokba a hozzá kapcsolódó szavak (pl. evőeszközök: villa, kés, pohár stb.). Ez még nem egyenlő a gondolattérképpel, de van, akinek hasznos lehet. Én ritkábban használom. Esetemben hatékonyabbak a már említett audio anyagok, amelyeket többször meghallgatva komplett kifejezéseket, új szavakat tanulok igen könnyen. Most épp a már említett Goethe Intézet finn-magyar leckéi pörögnek, a múltkor ellenőrzésképp hallás után leírtam egy papírra az egyes mondatokat, majd ellenőriztem a honlapon megtalálható szöveges anyaggal, és hibátlan volt :) Meg is veregettem a vállam (szintén free, használjátok egészséggel, 40 nyelven elérhető 100 nyelvlecke letölthető mp3-mal!!! http://www.goethe-verlag.com/book2/HU/index.htm). Előnye értelemszerűen a készen kapott, kontextusba könnyen beilleszthető mondat elemek.
A finn tanulás kezdetén tanulótársammal teleragasztgattuk a lakást post it-ekkel, minden tárgyra nyomtunk egy cetlit a finn nevével (magyarul nem!!!) A post it-es módszernek van egy hátránya: a lakásban található tárgyak száma véges. Annak nem vagyok híve, hogy pl. a mosógépre tegyek egy cetlit húsz olyan szóval, aminek semmi köze a mosógéphez, mert számomra így nincs mihez kötve az adott szavak megtanulása. Akkor már inkább a kis kártyáimmal közlekedek. És ti? Milyen módszereket használtok?

A szótanulás apró fortélyai 1.

Ahhoz, hogy idegen nyelven kommunikálni tudjunk, szükség van megfelelő szókincsre, ennek elsajátítása, és nem elfelejtése talán az egyik legnehezebb feladat a nyelvtanulók számára. Megtanulni új szavakat nekem egészen egyszerű, a legtöbb szóra elég egyszer ránéznem, vagy elég, ha egyszer-kétszer hallom, és megmarad. Rövid távon legalábbis biztosan. De a cél értelemszerűen az, hogy hosszú távon is az emlékezetünkbe véssük. Ennek érdekében én többféle módszert is alkalmazok. Nézzük sorba, hogyan is épül fel nálam a szavak megtanulása. Először is eldöntöm, hogy milyen szavakat, kifejezéseket szeretnék éppen tanulni. Ez nekem nagyon fontos. Ha csak úgy, minden előzmény nélkül írogatok ki szavakat a szótárból, akkor pont az érzelmi töltés hiányzik, vagyis a kapocs köztem és a szavak között. Általában azok a szavak kerülnek fel a megtanulandó listára, amelyek kapcsolódnak azokhoz a témákhoz, melyek éppen érdekelnek. Múlt héten például az egyik napon a gasztronómia témakörét jártam körbe, illetve az aktuálisan nézett finn sorozatban felbukkanó feliratokat jegyeztem fel (pl. cím, a főhősnek kikézbesített levél a banki tartozásról, felirat az autóbontó ajtaja felett stb.). A szótárazást követően a szavak egyesével felkerültek az általam gyártott szókártyákra. Erre a célra színes, A4-es papírlapokat használok, ezekből készülnek a kis, méretre vágott kártyák. Engem a színek inspirálnak, és könnyebben tudok így tanulni, sok szót kötök össze például azzal a színnel, amilyen papíron szerepelnek. A fehér szókártyákkal kevésbé hatékony esetemben a szavak megjegyzése. Tapasztalat. Ezt követően a kártyákra felvésett szavakat kifejezésekbe ágyazva beviszem az Anki nevű programba, melyben már saját szókártya csomagom van. Nagyon fontos, hogy ide kifejezéseket készítek már, nem csak szavakat. Vagyis, pl. a kártyán szereplő lumi (=hó) szó a "lumi on valkoinen" (=a hó fehér) formájában látható a képernyőn. A nagyobb hatékonyság kedvéért jelezni szoktam, hogy melyik az a szó, ami újonnan kerül a szókincsbe, erre kiváló szerkesztési lehetőségeket nyújt ez a program. Ha éppen az adott szóval nem tudok kifejezést írni, akkor be szoktam írni a google-ba, és egy anyanyelvi oldalról kiragadok egy kifejezést, amit fordítás után már passzintok is be az Ankiba (így még több új szó kerül a szókincsembe). A fekete szó például a Wikipedia egyik, fekete szederről szóló bejegyzésének első mondatával került bele: a fekete szeder 1-1,5 méter magasra növő félcserje :)
Innentől kezdve már csak az ismétlések gyakoriságára kell ügyelni. A szókártyák a lakás minden pontján fellelhetők, illetve utazáshoz, kutyasétáltatáshoz, piacozáshoz is viszek egy-egy kupacot. Ezeket nem magolom ilyenkor, csak előveszek egy kártyát, ránézek, elolvasom a szót finnül, magyarul, és megyek tovább. Vagyis csak lassan bevésem, illetve felidézem a szavakat. Igazi tanulásra ott az Anki és a kész kifejezések, hiszen ezek által könnyebben előhívhatóak a kívánt szavak, mintha azokat csak önmagukban tanulnánk meg. Lefekvés előtt viszont nagyon jó és egyszerű még egyszer átnézni (és nem magolni!!!) néhány kártyát. Nekem ez a kettő együtt vált be igazán.
A gondolattérképet már többször említettem, egy külön bejegyzést szánok ennek a módszernek, mert megérdemli. Amióta ezt is integráltam a szótanulás folyamatába, még hatékonyabbá vált a szótanulás. Természetesen ellenőrizni is szoktam a haladásomat, méghozzá egy egyszerű módszerrel (amit nem én találtam ki): a szókártyákat a tanulótársam kikérdezi (hol a finn, hol a magyar jelentésre kérdez rá), és attól függően, hogy mennyire tudtam a választ, három csoportra osztja azokat: az egyes kupacba kerül minden olyan kártya, amelyet azonnal, gondolkodás nélkül tudtam. A kettesbe mennek azok, amelyeken kicsit gondolkodni kellett, és esetleg nem volt tökéletes a válasz (de a hiba mértéke minimális volt), míg a hármas kupacba megy a teljes homály. Értelemszerűen ezek azok a szavak, melyekkel a leginkább kell foglalkoznom a továbbiakban, és a többit ritkábban kell elővennem. A hármas kupac tagjai kerülnek az élre tehát, őket onnantól naponta előveszem, a kettes kupac tagjait 3, míg az egyesét 5 naponta. Mint az Anki esetében, csak itt ugye manuálisan megy a dolog. Lehet, hogy van, aki ezt bonyolultnak tartja, de számomra ez a rendszer nagyon is megfelel, és esetemben kiválóan működik. Most éppen igék kerülnek az újonnan készített szókártyákra.

2011. szeptember 4., vasárnap

Köszönjünk finnül!

Amivel általában a finnül tanuló először találkozik nyelvleckékben, az a köszönés. E nyelv esetében egyszerű dolgunk van, mivel köszönni sokféleképpen lehet, és egyik sem bonyolult. Lássuk a köszönéseket:
Hei! Moi! = szia!
Terve! = szervusz
Tervetuloa! = Isten hozott! Légy üdvözölve!
Hyvää päivää! Päivää! = Jó napot!
Hyvää huomenta! = Jó reggelt!
Hyvää iltaa! = Jó estét!
Hyvää yöta! = Jó éjszakát!

Elköszönéskor:
Hei hei!
Moi moi!
Näkemiin!
Nähdään!
Kuulemiin! (telefonba)

Vezetés és a finnek

Sokan mondják, hogy a finnek ösztönösen jó sofőrök. Igaz, ami igaz, több rali-világbajnokot adott ez a relatíve kis népességű ország, mint bármelyik másik, ám ezért keményen meg is dolgoznak. A finnek elég korán kezdik az autóvezetés tanulását, és a megszerzett jogosítvány 70 (!) éves korukig érvényes. A teljes értékű vezetői igazolványt 3 év után kapják meg, eddigre már túl kell esni számos oktatáson és technikai képzésen (csak viszonyításképpen: a magyar vezetői engedélyt 3 hónap alatt is meg lehet szerezni). Az ország közlekedési morálja igen magas, a őrültködést ki lehet élni a számos, amatőröknek rendezett, "filléres" autóverseny bármelyikén. Van például olyan verseny, ahol meg kell határozni az autó értékét előre, és ha valaki a verseny után meg akarja venni, el kell neki adni. Ez azért jó, mert megakadályozza a szponzorok és a túlzó mértékű technika beáramlását ebbe a szakágba. Igaz itt nem is Mika Häkkinen vagy Tommi Mäkinen versenyzik, hanem az anyukáktól, öreg bácsiktól és fiataloktól kezdve mindenki, aki érez magában erre habitust. Ha már felvetődött Häkkinen neve, számomra ott halt meg a Forma-1, amikor ő visszavonult ettől a sportágtól. Még a mittudoménhányszoros világbajnok, Schumacher is Häkkinent emelte ki, mint igazi riválist. Mika-ról van még egy vicces kis történet: az egyik interjúban, amit adott, a riporter hosszú és összetett kérdésére azt válaszolta: igen. Ez is olyan tipikus finn dolog.

Turán Frigyesék is volta kint a 2011-es finn ralin, annak ellenére hogy ez volt az első versenyük ebben az országban, igen szépen mentek.

Kiváncsian várom miféle motorsport útjába sodródom Finnországban, infantilis énem nem titkolt vágya, -sok egyéb mellett-, kicsit autóversenyezni.

Nagy nyelvtanuló-típus teszt sorozat (2. rész)

Ez a poszt nem kifejezetten olyan, mint az előző, hasonló címmel írt bejegyzés, de azért ebből is lehet levonni érdekes következtetéseket. Mint már említettem, én fontosnak tartom, hogy az ember fia/lánya tisztában legyen önmagával a nyelvtanulással kapcsolatosan is. Szóval lássuk a karhu-t (vagyis a medvét), milyen is a sikeres nyelvtanuló?
Az biztos, hogy pozitív hozzáállás jellemzi, nyitott és kíváncsi jellem, és az sem hátrány, ha könnyen teremt kapcsolatot. A gátlásosság bizonyos fokú akadályokat gördít azok elé, akik az élő beszédet is gyakorolni akarják. Hm, erről még biztosan fogok írni, az angol terén engem is érint, annak ellenére, hogy kommunikatív, állandó beszédkényszerrel rendelkező, pozitív, nyitott és kíváncsi, illetve könnyen ismerkedő típusú személy vagyok. Az anyanyelvemen mindenképpen. Na, de erről egy külön bejegyzésben, egészen friss emlékeim vannak ugyanis :)
Bailey szerint a sikeres nyelvtanulónak meg van az a képessége, hogy logikusan kikövetkezteti a "hiányzó" ismereteket, vagyis nem hátrál meg, ha nem tud valamit, és nem is esik kétségbe, ha nem ért valamit. Emellett jól kezeli a nyelvileg kétértelmű és félreérthető helyzeteket is. A sikeres nyelvtanuló továbbá igyekszik minél többet kommunikálni a célnyelven, nem próbál kibújni alóla, és nem tagadja le, hogy beszéli az adott nyelvet (hmmm...mint mondtam, friss tapasztalatok :D)
A sikeres nyelvtanuló megkeresi a számára leginkább megfelelő nyelvtanulási módszereket. Ezt kifejezetten fontosnak tartom, úgy vélem, ennek hiánya okozza azt, hogy sokan nem beszélnek jól vagy egyáltalán idegen nyelvet kis hazánkban: a magyar iskolarendszer által produkált nyelvoktatás nagyon nem felel meg mindenkinek. Saját tapasztalat. Ismét.
A sikeres nyelvtanuló ezen kívül örömét leli a nyelvtanulásban (nagyon fontos, enélkül halálra van ítélve az egész kísérlet), és minden adandó alkalommal gyakorolja is a nyelvet (élet-halál kérdése. De tényleg. Különben jön a mumus: a felejtés. És azt nem akarjuk. Nagyon nem). A nem sikeres nyelvtanulót személy szerint két szóval jellemezném: negatív hozzáállás.
A nyelvérzékről írok majd külön is (sok mindenről szeretnék, ez egy aktív blognak indult. Meglátjuk, igyekszem), mint már említettem, Lomb Kató szerint nincs (ő nekem etalon, aki 16 nyelvet el tud sajátítani, tudhat valamit), de van, aki szerint létezik ilyen. Kiderítjük. Vagy nem. De megpróbáljuk. Ahogy azt is, hogy a nők vagy a férfiak jobb nyelvtanulók-e. Egyáltalán: van-e különbség a két nem között a nyelvtanulásban?


A nyelvtanulásban 6 stratégiát érdemes alkalmazni:

1. A memória stratégiák az információ tárolására alkalmasak, így lehet mentális kötéseket, kapcsolatokat kialakítani
2. A kognitív stratégiák értelmet ad a megtanultaknak (begyakorlás, elemzés, érvelés)
3. A kompenzációs stratégiák segítenek a sikeres kommunikáció megvalósításában, illetve áthidalni a tudásbeli hiányosságokat, vagyis kikövetkeztetni, kitalálni valamit az intelligenciára hagyatkozva.
4. A metakognitív stratégiák segítenek a tanulás folyamatának szabályozásában, vagyis megszervezni a tanulást, értékelni a fejlődést és a teljesítményt
5. Az affektív stratégiák összefüggnek az érzelmi hozzáállással, vagyis az önfegyelemmel, a saját magunk bátorításával, a szorongások legyőzésével
6. A szociális stratégiák segítenek közelebb kerülni a célnyelvi környezethez, ilyen pl., ha tanácsot kérünk másoktól, megpróbálunk kommunikálni a célnyelven, kérdezünk, együttműködünk másokkal.

Mindenkinek vannak egyéni tanulási preferenciái, ezek közül négy számít alapvetőnek, melyek egyénenként eltérőek:
1. környezeti tanulási feltétel: pl. zaj, hőmérséklet, világítás
2. érzelmi: pl. motiváció, kitartás, önfegyelem
3. szociológiai: pl. egyedül vagy másokkal tanulok
4. fiziológiai: reggel vagy este szeretek jobban tanulni, mennyit bírok egyhuzamban stb.

Ez alapján végiggondoltam a saját tanulási preferenciáimat, íme:
Nem szeretem, ha külső zajok elvonják a figyelmemet, ha valóban tanulni akarok, nekem csendre van szükségem. Kivételt képeznek a természeti zajok (pl. madárcsicsergés). Azonban ha nem otthon tanulok, hanem pl. buszon, akkor nem zavar a zaj, könnyen ki tudom zárni. A hőmérséklet legyen pont jó, ne vonja el a figyelmem, hogy túl meleg vagy túl hideg van. Ha tanulok, csak arra akarok koncentrálni, így már az elején kizárok minden zavaró tényezőt. A világítás nálam sarkalatos pont, ha laptopon dolgozom pl. este vagy kora reggel, legyen égve egy lámpa, különben kifolyik a szemem. Ne kelljen sosem hunyorognom, vagyis fontos a kellemes, lágy megvilágítás (a neontól frászt kapok). Motiváció meghatározva, ez magával hozza nálam a kitartást, az önfegyelmen még dolgoznom kell, vannak már ötleteim. Általában egyedül szeretek tanulni, ha van tanulótársam (most éppen van), akkor az ő tanítása által tanulok, ami jó, mert könnyen ragad rám az anyag, ismétlésnek is kiváló, ha vele átveszem azokat az anyagokat, amiken én már túl vagyok. Előnye, hogy tudunk gyakorolni szóban és írásban is. Reggel is és este is jól fog az agyam, bár sokszor éjszaka vagyok a legéberebb. Igyekszem kihasználni, ha úgy érzem, itt a pillanat a tanuláshoz. Vagyis nálam nem annyira napszak függő (inkább kávé és kedv kérdése)

Nézzük meg röviden a tanulási stílusokat az információfeldolgozás szempontjából, később írok ezzel kapcsolatban ötleteket is:
1. vizuális tanulás: fontos a szemléltetés, a megtanulandó szövegek látása és vázlatkészítés
2. auditív tanulás: fontos a tanári magyarázat és annak lehetősége, hogy ne csak hallják a tananyagot, de maguk is hangosan tanulhassanak
3. mozgásos tanulási stílus: az ilyen tanuló mozgás közben jobban tanul, illetve a tananyagról készített jegyzetek, ábrák segítik a tanulást
4. társas tanulási stílus: van, aki a tananyagot másokkal megbeszélve, közösen sajátítja el a leghasznosabban.

Szerintem a legtöbb ember nem sorolható egy típusba, rám pl. majdnem mind igaz, kisebb-nagyobb arányban (pl. könnyen tanulok audio anyagokból, de nem igénylem a hangos tanulást és a tanári magyarázatokat. Mozgás közben kifejezetten könnyen tanulok, vizuális típus vagyok, és ragad rám az anyag, ha tanuló társammal közösen beszéljük át a tananyagot)


A finn ábécé és a kiejtés

Első találkozásom a finn nyelvvel interaktív formában az alábbi video által történt:



A finn ábécé jóval kevesebb betűből áll, mint a magyar, szerintem már ebből kifolyólag is könnyebb nyelv. Persze, lehet ezen vitatkozni, ez csak az én személyes véleményem. Alapvetően minden nyelvhez, amit el akarok sajátítani, így állok hozzá: ha magyarul meg tudtam tanulni (ami nem csak szerintem nehéz nyelv), akkor a többi is menni fog (engem pl. nem tudtam megijeszteni azok, akik azzal indítottak, hogy a finn nyelvtan nehéz. Én szeretem a nyelvtant, szerintem én voltam az egyetlen ilyen őrült gyerek már az általánosban is az egész iskolában, alig vártam a magyar és idegen nyelvű órákat is).
A finn ábécé tehát 29 betűből áll, formailag megegyezik a svéddel (ennek ugye a több száz éves svéd birodalomhoz való tartozás az oka), van is benne átvett betű a svédektől: ö, ä és Å (amit ó-nak ejtünk). A kiejtés szerintem nem túl bonyolult, szinte mindent úgy ejtünk, ahogyan a magyarban, de van egy-két különbség, lássuk:

- a finnben kétféle e hang található: ä (ez a magyar e hangnál valamivel nyíltabb, nekem azt mondták kint élő magyarok, hogy olyan, mint a szeretlek utolsó e-je. Nos, ez magánvélemény, de én mindegyik e-t ugyanúgy ejtem a szeretlek szóban. Is. Úgy gondolom, hogy azok, akik még nem éltek Finnországban, illetve nem társalogtak sokat natívokkal, nem fognak tudni különbséget tenni. Személy szerint arra törekszem, hogy az ä-t e-nek ejtsem, semmiképpen nem á-nak vagy ne adj' Isten a-nak. Aztán később majd a kinti környezetben biztosan megtanulom észrevenni e és e között a különbséget). A másik e hang az e betűvel jelölt, ami nagyjából a magyar é-nek felel meg, de rövidebben ejtjük (emiatt én szintén mindig e-nek hallom a natív beszédben)
- az y kiejtése ü, az s betűé sz
- a finnben a magyartól eltérően nincsenek hosszú ékezetek, ezt pótolják a kettőzéssel, amit hosszan kell ejteni (hosszabban, mint a magyar hosszú magánhangzókat), pl: puu (púúú) = fa
- a finn nyelvben vannak diftongusok is (ez számomra a németből már ismerős), ezek lehetnek nyíló (pl. uo, yö, ie) és záruló kettőshangzók (ai, oi, ui, öi, yi, äi, ei, äy, öy, au, ou, eu, iu). Ezek mindig egy szótagba tartoznak, vagyis nem lehet őket elválasztani!!! Ez fontos (vagy nem? az elválasztás minden nyelvkönyvben sarkalatos pontot képez, pedig szerintem erre rá lehet érezni, illetve ha valaki nem biztos az elválasztásban, akkor írja új sorba az adott szót. Beszéd közben meg nem választunk el semmit)
- Mássalhangzók tekintetében a b és a g betűk ritkák, csak idegen szavakban találkozhatunk velük, akárcsak az f betűvel (ez leginkább a nyugati országrészre jellemző, a svéd hatás miatt)
- a h betűt minden esetben ki kell ejteni! (pl kahvi- kávé, nem csaljuk le a h-t :)
- mássalhangzó kettőzés is jellemző, ezeket szintén hosszan ejtjük. Nem fordul elő az alábbi hangok esetében: d, v, h. A kettőzésre figyeljünk, amit hosszan kell ejteni, ejtsük hosszan, ugyanis ha nem, akkor megváltozik a szó jelentése. Pl: tili = számla, tilli= kapor, mato= féreg, matto= szőnyeg. Szóval nagyon nem mindegy! :)
- és egy kis csavar a végére: a gégezárhang. Ez egy olyan hang, amit a helyesírás nem jelöl, a hangszálak hirtelen összezáródásával keletkező hang, mely teljesértékű mássalhangzónak számít. Teljesen hasonul az őt követő mássalhangzóhoz, ezért pl. a tervetuloa ejtése tervettuloa. A gégezárhang leggyakrabban az -e végű névszókban, a tagadó igealakokban és az egyes szám második személyű  felszólító módú igékben bukkan fel.

Mindenkinek javaslom, aki finnül tanulna, és az itt leírtak még teljesen ismeretlenek: nem kétségbe esni, ez is megtanulható nyelv. A szabályok a finnben fontosak, mert akárcsak a magyar, ez is egy ragozó nyelv, vagyis a helyes használathoz elengedhetetlen a nyelvtan.DE ez nem azt jelenti, hogy be kell magolni a szabályokat, és le sem lehet tenni a nyelvtankönyvet. Ezt inkább csak iránymutatónak, érdekes olvasmánynak tekintsük, és példákon, élő szövegen keresztül sajátítsuk el a nyelvet. Sokkal könnyebb és élvezetesebb lesz így. A finn nyelv rendkívül logikus és kiismerhető szabályokon alapul! Engem sokan próbáltak ijesztgetni pl. a fokváltozással. Többször, több forrásból is végig futottam a szabályokon, és mondhatom, hogy megértettem. Általában például egy szabály átolvasása után megpróbálom felismerni azt "élőben" is, vagyis pl. fogok egy rövid cikket, könyvrészletet, és bekarikázom azokat a szavakat, mondatrészeket, amelyekben felismertem az adott szabály érvényesülését. Így sokkal jobban rögzül, és használni is jobban fogom tudni. Ez persze lehet, hogy nem mindenkinek működik így, nekem már a magyar nyelvtannal sem volt sosem gondom, ez biztosan ad egy alapot. De mint ahogyan Lomb Kató is mondta: nincs olyan, hogy nyelvérzék. Van a szorgalom és a lustaság. Előbbi segít, hogy könnyebben tanuljunk meg egy nyelvet, utóbbi hátráltat. Mindenki maga dönti el, melyik kategóriába szeretne tartozni. Én az előbbit választottam :)



Hogyan használjuk a Facebook-ot a nyelvtanulás során?

Jómagam hosszú-hosszú ideig ellene voltam a Facebooknak, és távol is tartottam magam mindenféle közösségi site-tól. Nem hiszem, hogy az általános iskolai ismerősök általi megjelölés nélkül üres lenne az életem, és nem azt sem szeretem, ha olyanok jelölnek be, akiket nem is ismerek. És azt sem tudom megszokni, hogy valaki lépten-nyomon mindent like-ol, még a saját hozzászólásait is. Ebből kifolyólag nekem még 100 ismerősöm sincs összesen a Facebook-on. De akkor mégis miért regisztráltam? A válasz egyszerű: nyelvtanulási céllal. Ez az oldal ugyanis tele van jobbnál-jobb lehetőségekkel arra, hogy gyakoroljuk a nyelvet, főként az olyan kevesek által tanult nyelvet, mint a finn. Nem szeretek olyan oldalakat betenni a tetszik kategóriába, amelyek nem nyújtanak számomra semmilyen hasznos információt (pl. nem jelölök meg márkákat, mert meggyőződésem, hogy ez csak a cégek egy újabb reklámfogása). Mivel én imádom a magazinokat, egyértelmű volt, hogy ezek felkutatásával kezdem. Először kikerestem a net segítségével a gasztromagazinokat, majd az utazással, egészséggel, sporttal, lakberendezéssel stb. kapcsolatos, angol nyelven megjelenő újságokat, és bejelöltem ezeket a Facebook-on. Természetesen az újságok által megjelölt kedvencek között böngészve is sok érdekes oldalt találtam, így blogokkal, honlapokkal és egyéb izgalmasnak tűnő kedvencekkel gyarapodtam. Ezt követték a finn nyelvű lapok, a Helsingin Sanomat oldaláról eljutottam az Ilta-Sanomat, az Aamulehti oldalára, majd különféle, engem érdeklő blogokra, egyéb honlapokra. Természetesen csatlakoztam finn nyelvet tanító, gyakorló csoportokhoz is, felvettem a napi egy finn mondat (angol) oldalt is.
Nekem már a kutakodás is jó program volt, plusz örömforrást okoznak az igényes magazinok cikkei is, vagyis kinyílt a világ. Ha az üzenőfalamon meglátok egy érdekesnek tűnő cikket, már nyitom is meg, és próbálom kibogozni a lényeget, akár angolul, akár finnül van. A reggeli internetezést általában ezzel kezdem :) Bár a finn tudásom még nagyon minimális, nem riadok vissza semmitől :) általában a hs.fi cikkeivel nyitok, ezek viszonylag rövidek. Először egyszer végig olvasom, majd a főcímet lefordítom, így képet kapok nagyjából a tartalomról. Nem állok neki kiszótárazni ezeket, megpróbálom kimazsolázni a legfontosabbnak tűnő 5-10 szót, és ezeket nézem meg a szótárban. Ebből már tudom általában, hogy mi a lényeg. És mivel nem akarom, hogy az egész nyelvtanulás egy merő görcs legyen, ezzel be is végeztem az adott cikket. Kész, a lényeg meg van, haladok tovább :)
A sok tanulócsoport közül kettőt tartok igazán jónak, a többi nem túl interaktív, és eléggé ritkán kerülnek fel új posztok. Az egyiket egy angol lány indította, aki Finnországban él és tanul, ő nagyon jó kis teszteket, honlapokat oszt meg velünk, és sokat segít mindenben. A másik oldal a már említett napi egy finn mondat (amúgy ez nem napi szinten történik, de jól hangzik), angolul és finnül természetesen. Magyar nyelvű csoportra még nem leltem, de sebaj, így legalább rá vagyok kényszerítve, hogy az angolt is használjam, mert ugye meg kell értessem magam, és én törekszem is a kommunikációra, még ha hibázok is néha :) különösen jó, hogy megkértem a csoporttagokat, a finnen kívül javítsák nyugodtan az angolomat is, hálás lennék érte :) Emellett már tagja vagyok egy svéd nyelvet tanuló csoportnak is, de ott még csak megfigyelő vagyok, az még ráér.
Összességében tehát megtaláltam a magam számára hasznos részét a Facebook-nak, és úgy veszem észre, igen hasznos, sokat fejlődik ez által a nyelvtudásom. Olyan tartalmakra bukkantam rá, melyekre e nélkül nem biztos. Az internet egy autodidakta nyelvtanuló számára amúgy is az egyik elsődleges eszköz, emellett egy (sok esetben) ingyenes kincsesbánya.

Egyébként próbálkoztam azzal is, hogy átállítottam a facebook nyelvét finnre még a legelején, de aztán visszaállítottam angolra, mert az még nagyon korai volt. Most valahogy önálló életre kelt a dolog, és angol-magyar vegyes nyelvet használ :D


2011. szeptember 3., szombat

Nagy nyelvtanuló-típus teszt sorozat (1. rész)

Milyen nyelvtanuló vagy? Ez egy igen fontos kérdés, amire mindenképpen tudnod kell a választ ahhoz, hogy eredményessé tedd a nyelvtanulásod, akár otthon, egyedül, akár tanárral, csoportban tanulod a nyelvet. Az évek során számos hírlevélre iratkoztam fel, így igen hasznos tanulmányokhoz jutottam, többek között megtudtam azt is, hogy én a nyelvtanulók melyik típusába, illetve típusaiba tartozom. Ugyanis számos teszt szolgál ennek kiderítésére. Lássuk most az elsőt, ami leginkább arra szolgál, hogy a hozzáállásodat mérd fel vele. Ha mást nem, hát arra mindenképpen jó, hogy változtass rajta, ha nem túl pozitív eredmény születik :) A teszt végén megnézhetitek az eredményeket.
A válaszokat értékeld egy, egytől négyig tartó skálán, aszerint, hogy mennyire igaz rád az adott kijelentés:
1: egyáltalán nem jellemző rám
2: inkább nem jellemző rám, mint igen
3: általában jellemző rám
4: maximálisan jellemző rám


1. Rendszeresen beszélek magamban idegen nyelven
2. Sok idegen nyelvű szöveget hallgatok
3. A nyelvtant írásban és szóban is tanulom
4. Sok magyar mondatot fordítok idegen nyelvre
5. Rendszeresen használok egynyelvű szótárt
6. Ritkán ülök le tanulni, de akkor legalább egy órára
7. Gyakran tanulok, bár inkább 10-25 perceket
8. Gyakran olvasok érdeklődésemnek megfelelő idegen nyelvű szövegeket
9. Szeretem az idegen nyelvet, amit tanulok
10. Konkrét célom van a nyelvvel, nem (csak) a vizsgáért tanulok
11. Esetenként tudatosan ismétlek nyelvtani szerkezeteket és szavakat
12. Van kialakított rendszerem, amivel követem/mérem a haladásomat
13. Esetenként van tanulótársam
14. Megtalálom magamnak a lehetőséget, hogy idegen nyelven beszéljek
15. Vannak kedvenc idegen nyelvű weboldalaim, és rendszeresen rájuk is nézek
16. Vannak napi, heti vagy havi tanulási terveim
17. Kihasználom/kihasználnám az alkalmat, ha egy külföldi megszólít/megszólítana
18. Amikor filmet nézek, néha a magyar szinkron helyett az idegen nyelvet választom
19. Ha egy feladat nem érdekel, nem szenvedek vele, feladom, és belekezdek egy másik típusú feladatba
20. Ha nincs kedvem nyelvet tanulni, inkább bele sem kezdek
21. Elolvasom a nyelvtanulásról szóló cikkeket, könyveket, szövegeket, ha találok ilyet
22. Lefekvés előtt gyakran tanulok még pár percet
23. Nagyjából beosztom magamnak, hogy az adott héten mit szeretnék elvégezni a nyelvtanulással kapcsolatban
24. Keresem az új nyelvtanulási módszereket, és ha tehetem, kipróbálom az első látásra jónak tűnő új nyelvoktatási termékeket
25. Nem akadályoz meg a beszédben, ha esetleg hibát vétek
26. Nem blokkolok le, ha nem értek egy szót, inkább arra figyelek, mit értek az egész szövegből, mondatból
27. Amikor beszélek, nem javítom folyamatosan a hibáimat, inkább a kommunikációra koncentrálok
28. Amikor könyvesboltban járok, hajlamos vagyok leragadni a nyelvkönyveknél
29. A kedvenc előadóim idegen nyelvű dalszövegeit kívülről fújom
30. Szerintem nagyon jól meg fogok tanulni angolul/olaszul/németül/finnül stb...
31. Szerintem jó nyelvtanuló vagyok



Most pedig add össze az egyes kijelentésekre adott számokat, hogy megkapd az összpontszámod, és olvasd el az értékelést: (elérhető max. pontszám 124)

124-106 pont: Gratulálok, kitűnő nyelvtanuló vagy!
105-91 pont: Igazán jó nyelvtanuló vagy. Érdemes lenne viszont megnézned azokat az állításokat, ahol 3-as, vagy annál alacsonyabb pontszámot adtál, és ráerősíteni, hogy inkább a "maximálisan jellemző rám" értékelést kapd legközelebb.
90-62 pont: Ajajj, itt gondok vannak. A nyelvtanuláshoz való hozzáállásod miatt a céljaidhoz nem haladsz olyan gyorsan, mint ahogyan szeretnél, illetve tudnál. Koncentrálj azokra az állításokra, melyekre 2-es vagy alacsonyabb értékelést adtál, és próbáld meg legalább a hármas irányába tolni.
61 pont vagy annál kevesebb: Totálisan rosszul állsz a nyelvtanuláshoz, és ez akadályoz abban, hogy haladást érj el e téren. Írd össze azokat az állításokat, melyekre kevés pontot adtál, ezek a buktatói a tanulásodnak. Változtass rajtuk!

(forrás: Angol Nyelv Tanítás)





2011. szeptember 2., péntek

Mire van szükség az önálló nyelvtanuláshoz?

Szóval akkor foglaljuk össze az eddigieket, röviden! Mi is kell ahhoz, hogy egyedül, otthon, autodidakta módon megtanuljunk egy nyelvet, akár a teljesen kezdő szintről?
1. nyelvkönyvekre: érdemes egy, igen rövid, tömören összefoglaló példányt beszerezni. Ez angol nyelv esetén nem nehéz, nagyon sok nyelvkönyv közül lehet válogatni. Finn esetén már nehezebb a helyzet, tökéletes könyvet személy szerint nem találtam, inkább több könyv nyelvi anyagát fogom összegyúrni, és elkészíteni a saját szabálykönyvem
2. hanganyagokra: audiobook, oktató anyagok, anyanyelvi zeneszámok (angolból szintén könnyebb a helyzet), kedvenc sorozat hanganyaga, saját hanganyagok (értsd= saját magunk által felmondott anyagok), podcast-ek
3. olvasnivalóra: magazinok, könyvek, internetes anyagok/honlapok eredeti nyelven, képregények, képeslapok, szórólapok, használati utasítások stb.
4. néznivalóra: filmek, sorozatok, rajzfilmek, tehetségkutatók, híradók, show-műsorok, vagyis minden, ami érdekes lehet a nyelvtanuló számára. Angol nyelvű néznivaló esetében egyszerűbb a helyzet, számos magyar, illetve angol nyelvű feliratok könnyíthetik meg a szövegértést, finn esetében ez nehezebb, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy egyre többet és többet értsek meg a finn nyelvből. Legalábbis nekem ez nem szegi kedvem, sőt!
5. szótárra: egynyelvű és kétnyelvű szótárt minden esetben érdemes beszerezni, de ez nem jelenti azt, hogy ez az első, amihez nyúlnunk kell, ha valamit nem tudunk/értünk (erről is írok még)
6. szókártyákra: ezek lehetnek készen vásároltak vagy magunk által gyártottak, ez utóbbit preferálom személy szerint
7. elmetérképre/gondolattérképre: erről írok majd még, önállóan készíthető, nagyon jó módszer a szótanuláshoz
8. nyelvtanulást segítő szoftverekre: CD-romok, szótanulást segítő programok (pl. Anki), internetes oldalak nyelvcsere miatt (pl. Livemocha)

Hogyan tovább a nyelvtanulás rögös ösvényén?

A szükséges anyagokat tehát begyűjtöttük, ez már önmagában nem kis feladat, ám annál izgalmasabb. A nyelviskolákban ezt a lépést elvégzik helyettünk, ám én szeretem magam összeállítani a tanulmányaimat. Ez is egyfajta perverzió :) személy szerint a papírboltba is ellátogatok ilyenkor, és beszerzek mindent, ami megkönnyítheti a nyelvtanulási folyamatot. Ami engem illet, abszolút vizuális típus vagyok, és nagyon szeretem a színeket, ezt alkalmazom is a nyelvtanulás során: könnyebben előhívok ismereteket, ha azokat színekkel kötöm össze (erről is írok majd még). A papírboltban általában az alábbi dolgokat szerzem be: színes papírok (szókártyának), színes tollak, tollbetétek, kiemelő filcek (számomra szintén nagyon hasznos), lefűző mappa a hozzá való lefűzhető genothermmel, elválasztó lapok, füzetek (szótárfüzetet nem használok), post it-ek, kapcsok, valamilyen doboz a szókártyáknak, színes ceruzák (gondolattérképnek), nyomtató papír.
A nyelvtanulás kezdete óta állandó használatban van az mp3 lejátszó is, ezzel nagyon sok plusz tudásra teszek szert a köztes időkben: futás, edzés közben, utazás közben, vásárláskor, sorban álláskor, takarítás, vasalás, rendrakás stb közben. Kezdőknek egyértelműen a már említett Goethe nyelvleckéket ajánlom, akiknek megy az angol, nyugodtan vágjanak bele valamelyik angol-finn nyelvi anyagba (pl. Talk now). Majd még írok arról is, hogyan használom ezeket az anyagokat.
Ezen kívül számos oldalról lehet finn és persze angol nyelvű podcast-eket letölteni ingyenesen, de nem vetem meg az anyanyelvű audiobook-okat sem! Például finn tanulásom kb. 2. hetében letöltöttem egy finn hangoskönyvet, amiből nem sokat, mondhatni egy mukkot sem értettem. Akkor miért is jó ez nekem? Hát azért, hogy:
1. szokjam az intonációt
2. szokjam magát a finn nyelvet, úgy, ahogy van
3. tökéletes arra, hogy zümmögjön a háttérben, mikor mást csinálok: vagyis, nem követel tőlem maximális figyelmet, a fülem mégis szokja a nyelvet
4. annyira, de annyira nagy öröm, mikor egy-egy szót felismerek!
5. ez is része annak a tervemnek, hogy ne a nyelvtani szabályok határozzák meg a nyelvtanulásom, hanem a mindennapi "élőbeszédből" sajátítsam el ezeket a nyelvi sajátosságokat (pl. már kezdem átlátni az igeragozás lényegét, pedig még egy szabályt sem olvastam el ezzel kapcsolatban).
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a nyelvtankönyvek feleslegesek, és, hogy ne is használjuk őket! Csak azt, hogy ne akarjuk görcsösen, szóról-szóra bemagolni a szabályokat. A magyar sem így tanultuk meg! Mindenkinek ajánlom egyébként Lomb Kató könyveit, melyek számos nagyon jó ötletet, örök érvényű igazságot tartalmaznak a nyelvtanulással kapcsolatban. A tolmácsnő közel 16 nyelvet tanult meg szinte egyedül, úgyhogy valamit tudhatott :) Személy szerint én is az ő tanácsát követem: a nyelvet minden oldalról be akarom venni, akár egy meghódítandó várat.
Ez az oka annak, hogy tegnap belekezdtem egy finn sorozat (Helppo elämä) nézésébe, mert bár sokat nem értek a szövegből, a történés egy részét így is ki lehet bogozni, és, mivel érdekel, mi lesz a folytatásban, motiválva is vagyok. A saját, filmnézős módszeremről is írok még a későbbiekben.
Tehát igyekszem a lehető legtöbb hanganyagot bevinni, az inputot töméntelen mennyiségben bejuttatni, hogy aztán mehessen kifelé az output. Minimális, közel 2-300 szavas szókincsem sem gátol meg egyébként abban, hogy megpróbáljam magam kifejezni finnül. Bezzeg angolul! Na, az lesz számomra igazán komoly feladat: lebontani a gátat, ami akadályozza a kommunikációt.
A nyelvkönyveimet egyébként egyelőre nézegetem, ízlelgetem, de semmiképpen nem tanulom! Eredmény: online finn újságok olvasgatása, audio anyagok hallgatása közben egyre gyakrabban ismerek fel nyelvtani szabályokat, és örülök neki nagyon! Vagyis a beszélt nyelv alapján bogozom ki a nyelvtant, és nagyon elégedetté tesz, hogy egyre többet tudok. Ahelyett, hogy belepistulok a nyelvtani szabályok fejfájdító magolásába.




Hogyan kezdj neki egy új nyelv megtanulásának?

A legtöbb embernek céljai vannak egy adott nyelv elsajátításával, de sokan hobbi szinten, kedvtelésből kezdenek bele a tanulásba. A lényeg minden esetben az, hogy megtaláljuk a motivációt magunkban, ami a kezdeti lelkesedés után fenntartja érdeklődésünket az adott nyelv iránt. Ez esetemben a finnországi munkavállalás, vagyis életbevágó, hogy megtanuljam a nyelvet, mert a nélkül Finnországban szinte esélytelen munkát találni. És, hogy miért kell mellé az angol? Nos, ennek több oka is van:
1. az angol világnyelv, vagyis csak előnyöm származhat belőle, ha beszélek angolul
2. az angollal megtámogathatom a finnt, vagyis, ha esetleg valamit nem tudnék finnül, angolul még mindig el tudom mondani
3. nagyon sok idegen nyelvi anyag (főként a ritkábban, illetve kevesebbek által beszélt nyelvek esetében) csak angolul érhető el
4. ha már ennyi ideje tanulom az angolt, nem szeretném, ha elveszne a már elsajátított tudás (ebből kifolyólag még a némettel is vannak terveim a későbbiek során)
Tehát, a célokat már tisztáztam, vagyis a végcél mindkét nyelv esetében meg van: társalgási szinten bírni mindkét nyelvvel. De! Ha ezt a célt nem bontom részekre, akkor nagyon hamar el fog akadni a dolog, hiszen csak azt fogom látni, hogy milyen messze van még a vége, és úgy fogom érezni, hogy nem úgy haladok, ahogy kellene. Ennek érdekében mindkét nyelvvel kapcsolatban felvázoltam a részcéljaimat, majd azokat időpontokhoz kötöttem, melyeket bejelöltem több helyen is: a menedzsernaptáramban, és a gmail fiókomban beállított nyelvtanulási naptáramban is. A szó elszáll, az írás megmarad, vagyis így már vannak konkrét tervek (és nem vágyak!), amiket teljesítenem KELL!!! Persze, ez még mindig nem a vége, itt jön a képbe az időmenedzsment (aminek több posztot is szánok a jövőben), ami alapján be kell osztanom a napi tanulást, mert ugye e nélkül nem fogom látni, hogy mennyi időm van még az adott tervek megvalósításához. De erről majd később.
Szóval, célok, tervek megvannak, az első lépések kipipálva. Ezt követően a google és egy idevágó fórum segítségével felderítettem a magyar nyelven fellelhető finn nyelvkönyveket, majd beszereztem azokat. Személy szerint mindet, mert úgy gondolom, nekem kell eldöntenem, hogy számomra melyik a leginkább használható. Hiába mondta csörgőkígyó10, vagy dühöspocok84, hogy szerinte melyik a legjobb, nem vagyunk egyformák, minden nyelvtanulónak más igényei vannak, mindenkinek más módszer fekszik igazán (erről is lesz még szó). A könyvek beszerzése után elhatároztam, hogy nem követem el azt a hibát, amit korábban az angol tanulásnál: nem félek a komolyabb kihívásoktól, és nem állítom alacsonyra a mércét. Vagyis nem várok addig a kommunikációval, amíg meg nem tanulom a nyelvet, nem félek belevágni nehezebb feladatokba, mert még nem tartok (szerintem) azon a szinten...Ha ezeket a hibákat pár éve nem követem el, ma már felsőfokú lenne az angolom, és nem félnék használni a meglévő tudásomat :(
És még egy fontos dolog: nem a nyelvtani szabályokra építem a nyelvet, hanem a nyelvből tanulom meg a nyelvtant. Gondoljunk csak bele, hányan vannak a magyarok között azok, akik minden egyes általuk használt mondatot hibátlanul tudnának elemezni nyelvtanilag? Na ugye! És hányan vannak azok, akik- bár anyanyelvük a magyar- hibásan használják a nyelvet, mégis meg mernek szólalni? Na ugye! Akkor én miért várnék addig a nyelvhasználattal finnül és angolul, amikor már felsőfokon beszélem? A hibáktól nem kell félni, azokból tanul az ember :)
Nos, ott tartottam, hogy meg vannak a könyvek, túl vagyok jó néhány Finnországról szóló cikk és könyv elolvasásán, emiatt kissé jobban is ismerem már a kultúrájukat, alapozásnak nem rossz, a többit majd idegen nyelven. Kiderítettem közben, hogy Pimsleur és Rosetta Stone nem készült finn tanulók számára, ezt kissé csalódottan nyugtázom, azzal kapcsolatosan pedig vegyes érzelmeim vannak, hogy az Effortless Fluency in Finnish kurzus elérhető online, hiszen 40 ezer forintnak megfelelő euró az ára (ami még nagyon is baráti), de a kurzus 12 hónapig tart. Nekem pedig ennél kissé erőltetettebb tempóra van szükségem :) Sebaj, mint kiderült, van több finn nyelvi CD-rom is, a közvetítő nyelv az angol a legtöbb esetben, nézzük:
Eurotalk több szinten is (kezdőknek és haladóknak egyaránt)
Teach yourself finnish
Talk now finnish
és egy magyar-finn 100 leckés ingyenes nyelvi anyag a Goethe Intézet jóvoltából (ezen kívül még vagy 40 nyelvet lehet ez alapján elsajátítani, úgyhogy hajrá, nagyon jók!):
http://www.goethe-verlag.com/book2/ (a térképen kattints az adott országra és mehet is!)
Ha valaki nagyon szemfüles, a többi anyagot is megtalálja a neten, de ezt nem tőlem tudjátok :D






Finnül és angolul otthon, egyedül?

Sokat gondolkodtam rajta, hogy belevágjak-e a blogírásba. Aztán úgy döntöttem, miért ne? Legrosszabb esetben lesz egy saját, áttekinthető, online rendszerezett anyagom finn és angol nyelvből. Mert, hogy ez a cél. Vagyis, pontosabban ez: a finn nyelvet a 0-ról társalgási szintre felhozni, az angolt pedig végre tovább lendíteni egy bizonyos szintről, ami már nem kezdő, de még nem haladó. Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, nem vagyok időmilliomos, és nincs is több évem erre a projektre, hanem úgy kb. 9-12 hónapom. Vagyis a két nyelv elsajátításával, magabiztos használatával konkrét céljaim vannak, ez pedig eléggé sok motivációt ad a tanuláshoz.
Egyelőre autodidakta módon tanulom mindkét nyelvet, ehhez ma már az internet kiváló terepet nyújt. Míg régebben ezt egy-két könyvből kellett megoldanom, ha új nyelvet akartam megtanulni, ma már a bőség zavarában szenvedek, már ami a nyelvi anyagokat illeti. Be is szereztem jó sok finn nyelvi anyagot, sokat angolul, így egyszerre, párhuzamosan haladhatok a két nyelvvel, és remélem, hogy a finn anyagok kibogarászása közben fejlődik az angolom is.
Nagyon sok inspirációt adott az Öt év öt nyelv blog, melynek rendszeres olvasója vagyok, számos jó ötletet szereztem Bálinttól, a blog írójától. Ebben a blogban nem csupán nyelvtanulási módszereket szeretnék megosztani, hanem napi nyelvleckéket, ötleteket is adni az otthoni nyelvtanuláshoz. Bár egy részük finn lesz, az ötletek minden nyelvre átültethetők :) Emellett több anyagot is szeretnék majd közzétenni a finnekről, ehhez nyújt majd segítséget az internet, a finn nyelvű újságok, sorozatok, filmek, zene és társai. Sajnos a magyar oldalak között nem találtam olyan oldalt, blogot, ami behatóan foglalkozna a finn mindennapokkal, biztos ennek is meg van az oka, van is tippem rá, hogy mi: országos viszonylatban kevesen kerülnek kapcsolatba a finnekkel, és még kevesebben érdeklődnek komolyabban is irántuk. És, hogy mégis miért tervezek megosztani ilyen postokat? Ha másért nem is, hát azért, hogy addig is gyakoroljam a nyelvet, és ismerkedjek a kultúrájukkal, mindennapjaikkal :)
Apropó! Most van a Nyelvparádé Budapesten, a hétvégén én is kilátogatok, hátha elcsípek valamit, amit hasznosíthatok a tanulásom során.