A blog jövője

Amikor megszületett bennem az elhatározás, hogy nyelveket akarok tanulni, még gyerek voltam. Ha a felnőttek megkérdezték tőlem, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam: "még nem tudom, de az biztos, hogy 6 nyelven akarok majd beszélni."
Akkor még ez a lista így nézett ki, sorrendben: angol, német, olasz, spanyol, francia és egy északi nyelv vagy görög. Mára pedig így módosult: angol, német, dán, norvég, svéd, finn. Természetesen célom is van a nyelvtanulással, hiszen anélkül nem működik, ha nem lenne, motivációm sem lenne. Anélkül pedig nyelvet tanulni hosszú távon lehetetlen. Motivációra az élet minden területén szükség van, ez ugye egyértelmű, újat nem mondok vele. Ha az ember fia/lánya autodidakta módon vág bele egy adott nyelv elsajátításába, kiváltképp elengedhetetlen, hogy legyen, ami napról napra hajtsa, hogy minden egyes nap foglalkozzon a tanulmányaival akkor is, ha az csak 5 perc. Olyan ez, mint az edzés: az eredmény érdekében nem szabad leállni :)
Én sosem tettem le arról, hogy a gyerekkori célomat megvalósítsam, és most, hogy anyanyelvi környezetben élek, közelebb is jutottam ehhez. Kapuk nyíltak meg előttem, melyeken örömmel lépek be, és nem bántam meg, hogy elindultam ezen az úton. Sok áldozatot hoztam azért, hogy most itt vagyok, és még többet kell a jövőm érdekében, de a változás jó, az eredményekért pedig mindig tenni kell. Nekem sosem vált be az, amit a könnyebb úton értem el, viszont az, amit vérrel-verejtékkel szereztem meg, tartós, a mai napig jelen lévő dolog az életemben.
Így vagyok a nyelvtanulással is: a kemény munkával megszerzett tudás maradandó. Szerencsém van, könnyen tanulok, így vagyok most a dánnal is, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek, és várhatom, hogy a nyelv majd magától rám ragad. Egy része biztos, de mint mindent, ezt a tudásanyagot is meg kell alapozni, a házat sem úgy építjük fel, hogy egymásra dobáljuk a téglákat, aztán valami majd csak lesz alapon lógatjuk a lábunkat.
Nos, de hová is akarok kilyukadni? Mert célom azért ezzel az írással is van :) A blog mostantól nem csupán az angol és finn autodidakta nyelvtanulással foglalkozik, ez ugyebár egy ideje egyértelmű. Két részre bontom az írások típusait mostantól, úgy gondolom, úgy átláthatóbb és informatívabb lesz. Az egyik része tanulásmódszertannal, tanulási technikákkal foglalkozik majd, mivel úgy gondolom, mindenkinek tudnia kell, milyen tanulótípusba tartozik, milyen módszerekkel tud egyszerűbben tanulni. Ez nyelvektől független, hiszen a dolog hogyanja lesz a lényeg, nem a miértje. Meggyőződésem, hogy a magyarok rossz nyelvtudási statisztikáinak háterében is a helytelen tanulásmódszertan áll, vagyis a magyar nyelvoktatás keretein belül nem tanítják meg nekünk az alapvető módszertani dolgokat. Emiatt bukik bele annyi ember a folyamatba, és adja fel a kudarcok után, majd lesz belőlük folyamatos újrakezdő.
A másik irány pedig az Északi nyelvek projektjéhez kapcsolódik. Egy olyan sorozatot fogok indítani, melyhez idő és komoly kutatómunka kell a részemről, ezért is lesz belőle sok-sok bejegyzés. Az alábbi nyelvekkel kapcsolatos könyveket, nyelvtanuló anyagokat, internetes közösségeket, témákat, cikkeket, videókat, módszereket, országismereti anyagokat, szoftvereket stb fogom témakörönként összegyűjteni, csoportosítani, bemutatni:
angol, német, svéd, norvég, finn, dán (és talán izlandi, de ez még nagyon képlékeny).
Továbbá, ha van olyan Magyarországon élő, valamilyen északi nyelvet oktató magántanár, aki szeretne új diákokat, az nyugodtan írjon e-mailt, és folyamatosan frissülő bejegyzésben szívesen közzéteszem a nevét, e-mail címét, hátha van rá igény, mivel szerintem kis hazánkban a csoportos nyelvtanfolyamok ezekből a nyelvekből ritkák, és bár meg vannak hirdetve, nem mindig indulnak a megadott időpontban.

Északi nyelvek projektje

Néhány hete dán (és angol) nyelvi közegben élek, és az eddig hallottak alapján nagyon megszerettem a dán nyelvet. Igazán vicces és megfelelő kihívást jelentő nyelvnek tartom, szerencsére a visszajelzések alapján a kiejtésem nagyon jó. Ez azért is pozitív, mert a dán nyelv elsajátításában a kiejtés a legnehezebb, arról már nem is beszélve, hogy erősen redukáló nyelv lévén az írott és kiejtett szó között ég és föld a különbség. Amúgy a dánok saját bevallása szerint sem könnyű az anyanyelvük, mindenki, akivel eddig találkoztam (közel 100 fő) azzal kezdi a beszélgetést, hogy "ugye milyen nehéz a dán nyelv?" Nos, nekem valamilyen okból kifolyólag viszonylag gyorsan megy az elsajátítása, de inkább azt mondom, amit hallani szeretnének: igen, valóban az. Ez nekik legalább olyan, mint a magyaroknak hallani, hogy milyen szuper hely is a Balaton (itt már többször is találkoztam olyannal, aki járt ott, és ez volt az első megjegyzése, mikor megtudta, hogy magyar vagyok).
Szerencsére gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy egy dán társaságban körülöttem mindenki az anyanyelvén beszélget, és nem egyszer előfordul, hogy értem is a lényeget (német nyelvi tanulmányok előnyt jelentenek), de itt szinte kivétel nélkül mindenki beszél angolul is. Mint megtudtam, a dán és a norvég nyelv meglehetősen hasonló, e két nemzet tagjai értik is egymást, úgyhogy már most tudom, hogy a dán után jöhet a norvég, majd a svéd, és természetesen a finn is újra fel fog kerülni a listára (bár le sem került onnan), emellett persze az angol mindennapi használatban van, és itt a némettel is tudok mit kezdeni, ugyanis azt is sokan beszélik a mindennapi életben. Ettől függetlenül ugyebár a munkavállaláshoz a dán nyelvismeret szükséges, a tanuláshoz végképp, ha itt akarok pl egyetemre menni, a legmagasabb szintű nyelvi modult is teljesítenem kell hozzá (tehát ez nem azokra vonatkozik, akik Erasmuson belül fél évre ide jönnek).
Tehát ezzel röviden meg is fogalmaztam az északi nyelvek projektjének lényegét, konkrét tervekkel is előállok majd, szeretnék ennek az egésznek egy időkeretet adni, természetesen időbeosztással, célokkal, tananyagbeosztással és még sorolhatnám, ez egy következő bejegyzés témája lesz. Közben persze az angol fejlesztése is folyamatos kell, hogy legyen, mivel ősszel szükséges lesz egy nyelvvizsga, amit igazából totál hasztalan és felesleges dolognak tartok, de kénytelen vagyok megejteni, mert a hazai oktatási szabályok értelmében ugyebár így kaphatom kézhez a diplomámat. Az már nem annyira lényeges ugyebár, hogy kétszeri próbálkozásra sem mentem át abban a bizonyos madárról elnevezett utcában működő létesítményben, de a gyakorlati életben minden további nélkül megállom a helyem külföldön, tök egyedül. Na sebaj, a lényeg, hogy két vizsga díját nyerték rajtam :)