Intenzív dán kurzusról jelentem

Mindig elképedek, mikor ide belépek, hogy milyen ritkán írok valójában. Pedig annyi, de annyi ötlet és terv van a fejemben. Csak az időhiány, na, azzal nem tudok mit kezdeni. Egyszer talán sikerül a kis füzetszéli jegyzeteket, ötletmorzsákat bejegyzések formájába önteni. Remélem, mert talán hasznosak lehetnek.
A dán tanfolyam már lassan egy hónapja tart, heti 5x3 órában, ami jóval intenzívebb, mint kellene. Ha a lényeg az, hogy iszonyú gyorsan érjünk a könyv végére, akkor jó.De ha az , hogy az abban foglaltakat el is sajátítsuk, akkor már nem annyira.
Magát a képzést, az alkalmazott módszereket nagyon szeretem. Azt már kevésbé, hogy nincs idő a gyakorlásra (hacsak valaki nem főállásban foglalkozik ezzel, és tanul még az iskola után is). A siker érdekében tehát redukálom az óraszámot, ezzel egyenes arányban pedig növelem az itthoni, vagyis autodidakta tanulás mértékét. Erre azért is szükség van, mert egyrészt angolul tanulom a dánt (és az angolomat is fejlesztenem kell), másrészt a saját tempóm kicsit más. Nem lassabb, csak más. Én jobb szeretek elmélyülni egy-egy témában, alaposabban kielemezve, és begyakorolva a dolgokat. Hülyeség? Lehet, de nekem így esik jól.
Vegyük például a mostani projekt egyik részét: el kell olvasnunk egy (kezdők számára lebutított) rövidke kis könyvet. Erre elvileg volt úgy kb 2 napunk, majd megbeszéltük, hogy mit olvastunk, és válaszoltunk pár kérdésre. Én ezt egészítettem ki az alábbiakkal:
- fontosabb szavak, kifejezések, mondatok kiszótározása (a lényeg a fontos jelzőn van), fordítása angolra (!) (és párhuzamosan a magyar szótár használata is, mert a főnevek többesszáma, illetve a határozatlan névelők beazonosítása így történhetett meg, mivel sikeresen hoztam haza egy erre nem alkalmas dán-angol szótárt)
- Nyelvtani szerkezetek felismerése, kimazsolázása (szigorúan az eddig tanultak alapján, illetve azok gyakorlása céljából)
- A story rövid elmesélése saját szavaimmal (írásban is, hisz a dán nyelvben igen nagy különbség van a kiejtés és az írásmód között)
- szókártyák készítése, megtanulása
Ez lényegesen több időt vett igénybe, mint amennyit a suliban szántunk rá, úgyhogy mostantól ismét nagyobb szerepet kap az autodidakta tanulás :)

Miért ne lehetne szórakoztató a nyelvtanulás 2.

Az utóbbi napokban nálam most a filmnézős-kifejezés kiírogatós, szókártyagyártós módszer van toppon. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne még komplexebbé tenni ezt az egészet, és egy egyszerű megoldásra jutottam, ami mindig beválik önálló tanulásnál.
Íme: mikor egy rész véget ért, és meg vannak írott formában a kifejezéseim, számomra fontosabb mondatok, jöhet a párbeszéd gyártás. Kiválasztok tetszőleges számú mondatot, amit kiírtam, és azokkal kreálok egy rövid kis párbeszédet, egy adott szituációra vonatkoztatva. Ez mehet írásban is, de mivel a cél az, hogy folyékonyan legyünk képesek kommunikálni, így talán a legcélravezetőbb ha mindezt hangosan, szóban végezzük el. Ha tartunk tőle, hogy környezetünk hülyének néz, csináljuk mindezt egyedül, egy szobában :) Nem nagy kunszt, mégis igen hatásos módszer szerintem.
Aztán persze lehet ezt még fokozni, ha például megpróbáljuk egyszerűen összefoglalni szóban, hogy miről szólt az adott rész. Persze angolul (vagy finnül, dánul, svédül, németül...tök mindegy). Le is írhatjuk, ha valaki olyan grafomán, mint én, és ha mondjuk van tanárod, ismerős, aki magasabb szinten áll, akár még át is nézheti, ki is javíthatja. Vagy meg lehet nézni együtt a részt, és meg lehet beszélni közösen idegen nyelven a látottakat.
Mindegy, a lényeg az, hogy szóban kellene nagyon-nagyon sokat használni a nyelvet. Az még önmagában kevés, hogy sokat nézünk idegen nyelven filmeket, hallgatunk rádiót, olvasunk újságot. Az mind szép és jó, hogy jönnek befelé az infok a kis fejünkben, de kellene, hogy kifelé is menjenek. Én pl magamon látom, hogy sok mindent megértek már dánul, mert állandóan ez a nyelv vesz körül, így a kellő mennyiségű input meg van, de komolyabban beszélni még nem tudok, erre törekszem most. Ez mit jelent? Nagyjából azt, amit most leírtam. Igyekszem mindent hangosan megismételni (ha pl nézem a tévét, vagy hallok egy új szót stb.), kimondani, visszamondani azt, amit megértettem.
Sajnos az, hogy írásban meg tudunk oldani ezer meg egy feladatot a munkafüzetben, hogy képesek vagyunk levélben kommunikálni (stb), önmagában még nem fogja meghozni a várt eredményt, hiszen egy nyelv elsajátításához ugyebár többféle készség szükséges. És ha nem tévedek, az emberek többsége szóban is szeretne kommunikálni, ha már megtanul egy idegen nyelvet. Hát akkor hajrá, tessék használni minél többet a nyelvet. Még akkor is, ha hibásan. Sőt! Hiszen a legtöbben az anyanyelvükön is tévednek, mondanak helytelenül dolgokat. Mégis megértik egymást, igaz? Ha arra várunk, hogy majd akkor fogunk megszólalni, ha már tökéletesen tudjuk a nyelvet, elárulom, az életben nem fogunk szóban kommunikálni :) Arról már nem is beszélve, hogy az ember a hibákból is sokat tanul :)

Miért ne lehetne szórakoztató a nyelvtanulás? 1.

Ismét eltelt egy hónap újabb bejegyzés nélkül, de hát ilyen a nyári időszak :) Lassan azonban véget érnek a nyaralások, szabadságok, kezdődik a munka,a suli, és persze a nyelvtanulás is. Nincs ez másképp nálam sem, mert bár a tanulás nem állt le, jövő héttől magasabb fokozatba kapcsolok. Egy gyors helyzet-összefoglaló után egy újabb- általam kedvelt- módszerről lesz szó, mely elsősorban angol tanuláshoz kiváló (nem csak ahhoz, természetesen).

A dán tanulásomról annyit kell tudni, hogy három hónap alatt sokat fejlődtem ahhoz képest, hogy egyetlen nyelvkönyvet sem nyitottam ki, nem foglalkoztam direkt a dán tanulással, viszont anyanyelvi környezetben rengeteget tanultam abból, hogy figyeltem a körülöttem lévők beszélgetéseit, és ha ismerős volt egy-két szó, kifejezés, mondat, rákérdeztem, hogy azt jelenti-e, amire gondolok. Ha igent mondtak, már el is raktároztam. Emellett dán nyelvű újságokat is előszeretettel lapozgattam, ill. dán felirattal néztem filmeket, hiszen a német és angol előzetes ismereteimnek köszönhetően sok szót ki lehetett így következtetni. Újra és újra megdöbbentem dán ismerőseimet, mennyi mindent megértek anélkül, hogy igazából komolyabban foglalkoztam volna a dánnal. Egyszerűbb mondatokat is össze tudok már rakni, és a kiejtésem is rendben van.
Azonban úgy döntöttem, hogy beiratkozom a dán állam által ingyenesen biztosított nyelviskolába is, hiszen új embereket megismerni mindig jó móka, az új módszerekről meg már nem is beszélve. Amint a leendő tutorom elmondta, meglehetősen izgalmas és érdekes formában fogjuk tanulni a dánt, és szerencsémre a suliban ezen kívül még kb 25 nyelvet oktatnak :D Tehát a jövőbeli terveimmel is összecseng a dolog.
Ettől viszont az autodidakta tanulás lényege még nem fog elveszni, lényegében heti két alkalommal lesznek közös, kiscsoportos órák (nem olyanok, mint az otthoni nyelviskolákban általában), emellett mindenki maga állítja össze a tanuláshoz szükséges anyagokat, oldja meg és tanulja meg, amit meg kell, vagyis az önálló tanulásnak itt is óriási szerepe van, mint a nyelvtanulás során szinte mindig. Aki azt gondolja, hogy enélkül is működhet a dolog, az sajna nagyot téved, ez az egésznek az alapja.

De térjünk is vissza gyorsan a címhez. Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy a nyelvtanulást TANULÁSNAK tekintik, nem pedig SZÓRAKOZÁSNAK. De hogyan is lehet ezt a folyamatot élvezetesnek, már-már hobbinak tartani? A legtöbb embert egyszerűen kiveri a frász attól, ha le kell ülnie tanulni. Inkább szörfözik a neten, nézi a tévét, kitakarítja a lakást (nem vicc), vagy bármi mást, csak ne kelljen tanulni. Szerintem ehhez az egészhez köze van annak az egyszerű ténynek, hogy a nyelvórák ezen az elven működtek (mikor én még érintett voltam a témában, nem tudom, most mi a helyzet):
becsöngetnek, tanár bejön, gyors HF ellenőrzés, esetleg röpdoga a szótárfüzetben gondosan egymás alá írt szavakból, majd nyissuk ki a könyvet és a munkafüzetet. És ez így ment minden egyes órán. Jó esetben a hallgatókkal a tanár idegen nyelven kommunikált (ők most vidáman használják az általuk megszerzett tudást, és nem igazán olvasnak ilyen blogokat), rosszabb esetben orosz tanárból sebtében átképzett német/angol tanárokkal voltunk megáldva, akik magyarul vezényelték le az órákat, és a beszédcentrikusság nem szerepelt a jellemzőik között.
Na, ilyen emlékekkel az ember a háta mögött bizony tényleg nem szívesen ül le tanulni. Ezek ellenére engem mindig hajtott a kíváncsiság, hogy egy új nyelv által megismerjek egy új világot, egy új kultúrát. Az internet pedig kiszélesítette az utat ehhez.
A tanulás akkor lesz eredményes, ha folyamatos, vagyis ha (szerintem) minden nap foglalkozunk vele. Ez ugyebár egyértelmű. Akkor is, ha csak 5 percünk van. De olyankor is tanulhatunk, ha egyébként kikapcsolódni szeretnénk. Ezzel sem árultam el nagy titkot. Én például sorozatfüggő vagyok, ez pedig kiváló lehetőséget kínál a tanulásra. Maradjunk az angolnál, mert ez esetben ugyebár angol anyanyelvű filmekhez, sorozatokhoz a legkönnyebb hozzáférni. Szinkronizálva már nem nézek semmit, mert könnyen belekényelmesedem a szituációba, és az nem vezet sehová. Szóval most épp a Mad Men című sorozat van terítéken, hogy emeljem a tétet, angol felirattal. Miközben megy a film, kezemben a kedvenc füzetem, egy toll, és már írom is befele a kifejezéseket, mondatokat, amiket fontosnak tartok. Ezekből aztán persze szókártya lesz. Persze mehet ugyanez magyar felirattal, angol szöveggel, de ez esetben jól kell kihallani a lényeget, és nem árt a végén egy csekkolás megbízható forrásból, hogy valóban azt írtuk le, amit hallottunk, nehogy a végén rosszul rögzüljön.
Nem egy nagy was ist das, de meglehetősen hatékony módszer, mellesleg nem érzi az ember tanulásnak, hiszen ugyebár közben SZÓRAKOZIK, és ez lenne itt a lényeg. Hogy ne feszüljünk meg, ne érezzük, hogy már megint tanulunk, hogy ez az egész egy kötelező valami. Mert nem az. Az egész inkább egy szuper buli, ahol minden egyes szóval közelebb jutottunk ahhoz, hogy feltörjük a kódot, vagyis megtanuljunk egy idegen nyelvet.
Én legalábbis így állok hozzá. A nyelvtanulás egy kirakós játék, egy rejtvény, amit meg kell fejteni. Játékosan, élvezettel :)

Tervezés, időmenedzsment a nyelvtanulásban 1.

Egy ideje már tervezgetem ezt a bejegyzést is, mint ahogyan tucat másikat is, a körülöttem lévő post it halmok jelzik, hogy mennyire el vagyok maradva magamhoz képest. Szokás szerint. Mindig túl vállalom magam, ez van :) Kissé hektikusak a mindennapjaim, és ez nem csak a nyelvtanulásra igaz, de azért megpróbálok valamilyen rendszert belevinni. A gond ugyebár az, hogy egyelőre az angol az elsődleges nyelv, amit a mindennapokban használok (nem ez a gond), és mellette kellene a dánt is tanulni. De egyre több hiányosságot vélek felfedezni az angol terén, amiket ugyebár pótolni kell, mert a jövőben ezen fog nyugodni a ház, ha értitek, mire gondolok. Tehát jelenleg fő cél az angolozás, ami internet hozzáférés és eltökéltség segítségével ma már egyszerű feladatnak tűnik, csakhogy van egy aprócska bibi: a bőség zavara. Túlságosan sok és jó anyag, feladat, szókártya stb. közül lehet válogatni, a napom viszont csak 24 órából áll, aminek jó részét munkával töltöm. Az eredmény: kapkodás, kicsit ebből-kicsit abból szemezgetés, ebbe is belekezdek, abba is, de valahogy mégis hiányérzetem van. Érzem, hogy át kellene ismételni a már megtanultakat is, sőt, alapvető szavakat, kifejezéseket kellene beapplikálnom a szókincsembe, úgy, hogy közben azért haladjak is. Na, ezen dolgozom most, ehhez kell a tervezés, mert anélkül semmit nem ér az egész.
Egy valamire hamar rájöttem: komoly hibát vétettem akkor, mikor fittyet hánytam a figyelmeztetésre: ne szavakat tanulj, hanem kifejezéseket! Nem így tettem, most iszom ennek a levét rendesen, borzalmas úgy kommunikálni, hogy szavanként próbálsz összerakni egy mondatot. Sok időt vesz igénybe, szaggatott beszéd és kevés önbizalom lesz az eredménye, ne kövessétek el ezt a hibát, de tényleg. Ha már az ember veszi a fáradtságot, hogy nekilásson a tanulásnak, akkor azt csinálja jól, később meg lesz a befektetett munka eredménye. Ezt igyekszem én is szem előtt tartani, és a szókártyáimra most már csak és kizárólag kifejezések, mondatok kerülnek, lehetőleg olyanok, melyeket a való életben is használok, illetve nagy valószínűséggel használni is fogok.
Erről ennyit egyelőre, lássuk a tervezés lényegét. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy idegennyelvi környezetben élek, bár gyorsan leszögezném, hogy ez inkább rajtam múlt, és az én választásom is, mint minden ilyen, áldozatokkal is jár. De meg van az a kétségtelen előnye, hogy párhuzamosan két nyelvet is fejleszthetek, tanulhatok. Igyekszem is kihasználni ezt a lehetőséget, így a hetemet mindig előre megtervezem. Arról már leszoktam, hogy óramű pontossággal tegyem mindezt, mert úgysem fog sikerülni betartani. Azt viszont felmértem, hogy nagyjából mi az, ami a napjaimba belefér, és inkább listát írok a teendőkről, amiket aztán sorra kipipálhatok. Így például amellett, hogy fel van véve minden napra a to do list-re az angol és dán tanulás, kicsit konkretizálom is a dolgokat. Ma például angolból 10 új kifejezést kell megtanulnom, majd ezekből egy párbeszédet alkotni, lehetőleg vicceset vagy érdekeset, hogy könnyebben rögzüljön a lényeg. Ezt követi 10 új szó mondatba foglalása, és egy darab sorozatrész megtekintése angol nyelven, angol felirattal (ezt kiválthatja egy műsor a CNN-en is), vagy ha épp ahhoz van kedvem, megnézek egy részt a tv-ben angolul, dán felirattal (mert itt ugye hál' Istennek nincs szinkronizálás, nemzedékek nyelvtanulását hátráltatva ezzel a hülyeséggel). A dán nyelv oltárán áldozva visszatérek a Colloquial Danish első leckéjéhez vagy meghallgatom újra a Goethe Verlag Book 2 első 10 leckéjének hanganyagát (darabonként kb 2,5 perc) angol-dán verzióban. Ez annak függvénye, hogy ma mennyi munkám van, ha sok, akkor hanganyag, ha kevesebb, akkor le lehet ülni füzettel meg egy tollal és neki látni a feladatoknak.
A lényeg, hogy rugalmasan kezelem a tanulást, de mégsem hagyom el, nem marad ki. Inkább megpróbálom a napirendemhez igazítani, de a lényeg, hogy mindkét nyelvvel naponta többször 15-30 percet foglalkozom. Szókártyák is vannak mindig a zsebemben, mivel én abszolút vizuális típus vagyok, így lassan ideje beszereznem a színes ceruzákat, füzetet, kihúzót, színes lapot stb. egyszóval minden olyat, ami az én tanulásomat elősegíti. Addig marad a kockás papír és a sima toll kis rajzokkal :)
Ha már jobban látom az e havi teendőimet, akkor összeállítom a havi tanulási tervemet.

Az időmenedzsment szerintem munkavégzéshez és tanuláshoz is nagyon fontos, számtalan szakirodalom fellelhető a témában, ezért sem terveztem egy bejegyzést szánni ennek, mivel én fontosnak tartom ezt a részt az eredményesség érdekében. A lényeg azonban az, hogy a lehető legtöbb percet meg kell próbálni hasznosan tölteni a nyelvtanulás szempontjából. Itt most arra gondolok, hogy például futás közben nálam gyakran szól valamelyik hanganyag a telefonomról (mostanában a már említett goethe anyag dánul, vagy a Harry Potter audiobook angolul), takarítás, utazás közben, a filmnézést sem magyarul végzem, a neten is inkább idegen nyelvű anyagokat próbálok olvasgatni, ez igaz a könyvekre és újságokra is egyaránt, de erről részletesebben majd még később, mert már így is hosszúra nyúlt a bejegyzés.

A blog jövője

Amikor megszületett bennem az elhatározás, hogy nyelveket akarok tanulni, még gyerek voltam. Ha a felnőttek megkérdezték tőlem, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam: "még nem tudom, de az biztos, hogy 6 nyelven akarok majd beszélni."
Akkor még ez a lista így nézett ki, sorrendben: angol, német, olasz, spanyol, francia és egy északi nyelv vagy görög. Mára pedig így módosult: angol, német, dán, norvég, svéd, finn. Természetesen célom is van a nyelvtanulással, hiszen anélkül nem működik, ha nem lenne, motivációm sem lenne. Anélkül pedig nyelvet tanulni hosszú távon lehetetlen. Motivációra az élet minden területén szükség van, ez ugye egyértelmű, újat nem mondok vele. Ha az ember fia/lánya autodidakta módon vág bele egy adott nyelv elsajátításába, kiváltképp elengedhetetlen, hogy legyen, ami napról napra hajtsa, hogy minden egyes nap foglalkozzon a tanulmányaival akkor is, ha az csak 5 perc. Olyan ez, mint az edzés: az eredmény érdekében nem szabad leállni :)
Én sosem tettem le arról, hogy a gyerekkori célomat megvalósítsam, és most, hogy anyanyelvi környezetben élek, közelebb is jutottam ehhez. Kapuk nyíltak meg előttem, melyeken örömmel lépek be, és nem bántam meg, hogy elindultam ezen az úton. Sok áldozatot hoztam azért, hogy most itt vagyok, és még többet kell a jövőm érdekében, de a változás jó, az eredményekért pedig mindig tenni kell. Nekem sosem vált be az, amit a könnyebb úton értem el, viszont az, amit vérrel-verejtékkel szereztem meg, tartós, a mai napig jelen lévő dolog az életemben.
Így vagyok a nyelvtanulással is: a kemény munkával megszerzett tudás maradandó. Szerencsém van, könnyen tanulok, így vagyok most a dánnal is, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek, és várhatom, hogy a nyelv majd magától rám ragad. Egy része biztos, de mint mindent, ezt a tudásanyagot is meg kell alapozni, a házat sem úgy építjük fel, hogy egymásra dobáljuk a téglákat, aztán valami majd csak lesz alapon lógatjuk a lábunkat.
Nos, de hová is akarok kilyukadni? Mert célom azért ezzel az írással is van :) A blog mostantól nem csupán az angol és finn autodidakta nyelvtanulással foglalkozik, ez ugyebár egy ideje egyértelmű. Két részre bontom az írások típusait mostantól, úgy gondolom, úgy átláthatóbb és informatívabb lesz. Az egyik része tanulásmódszertannal, tanulási technikákkal foglalkozik majd, mivel úgy gondolom, mindenkinek tudnia kell, milyen tanulótípusba tartozik, milyen módszerekkel tud egyszerűbben tanulni. Ez nyelvektől független, hiszen a dolog hogyanja lesz a lényeg, nem a miértje. Meggyőződésem, hogy a magyarok rossz nyelvtudási statisztikáinak háterében is a helytelen tanulásmódszertan áll, vagyis a magyar nyelvoktatás keretein belül nem tanítják meg nekünk az alapvető módszertani dolgokat. Emiatt bukik bele annyi ember a folyamatba, és adja fel a kudarcok után, majd lesz belőlük folyamatos újrakezdő.
A másik irány pedig az Északi nyelvek projektjéhez kapcsolódik. Egy olyan sorozatot fogok indítani, melyhez idő és komoly kutatómunka kell a részemről, ezért is lesz belőle sok-sok bejegyzés. Az alábbi nyelvekkel kapcsolatos könyveket, nyelvtanuló anyagokat, internetes közösségeket, témákat, cikkeket, videókat, módszereket, országismereti anyagokat, szoftvereket stb fogom témakörönként összegyűjteni, csoportosítani, bemutatni:
angol, német, svéd, norvég, finn, dán (és talán izlandi, de ez még nagyon képlékeny).
Továbbá, ha van olyan Magyarországon élő, valamilyen északi nyelvet oktató magántanár, aki szeretne új diákokat, az nyugodtan írjon e-mailt, és folyamatosan frissülő bejegyzésben szívesen közzéteszem a nevét, e-mail címét, hátha van rá igény, mivel szerintem kis hazánkban a csoportos nyelvtanfolyamok ezekből a nyelvekből ritkák, és bár meg vannak hirdetve, nem mindig indulnak a megadott időpontban.

Északi nyelvek projektje

Néhány hete dán (és angol) nyelvi közegben élek, és az eddig hallottak alapján nagyon megszerettem a dán nyelvet. Igazán vicces és megfelelő kihívást jelentő nyelvnek tartom, szerencsére a visszajelzések alapján a kiejtésem nagyon jó. Ez azért is pozitív, mert a dán nyelv elsajátításában a kiejtés a legnehezebb, arról már nem is beszélve, hogy erősen redukáló nyelv lévén az írott és kiejtett szó között ég és föld a különbség. Amúgy a dánok saját bevallása szerint sem könnyű az anyanyelvük, mindenki, akivel eddig találkoztam (közel 100 fő) azzal kezdi a beszélgetést, hogy "ugye milyen nehéz a dán nyelv?" Nos, nekem valamilyen okból kifolyólag viszonylag gyorsan megy az elsajátítása, de inkább azt mondom, amit hallani szeretnének: igen, valóban az. Ez nekik legalább olyan, mint a magyaroknak hallani, hogy milyen szuper hely is a Balaton (itt már többször is találkoztam olyannal, aki járt ott, és ez volt az első megjegyzése, mikor megtudta, hogy magyar vagyok).
Szerencsére gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy egy dán társaságban körülöttem mindenki az anyanyelvén beszélget, és nem egyszer előfordul, hogy értem is a lényeget (német nyelvi tanulmányok előnyt jelentenek), de itt szinte kivétel nélkül mindenki beszél angolul is. Mint megtudtam, a dán és a norvég nyelv meglehetősen hasonló, e két nemzet tagjai értik is egymást, úgyhogy már most tudom, hogy a dán után jöhet a norvég, majd a svéd, és természetesen a finn is újra fel fog kerülni a listára (bár le sem került onnan), emellett persze az angol mindennapi használatban van, és itt a némettel is tudok mit kezdeni, ugyanis azt is sokan beszélik a mindennapi életben. Ettől függetlenül ugyebár a munkavállaláshoz a dán nyelvismeret szükséges, a tanuláshoz végképp, ha itt akarok pl egyetemre menni, a legmagasabb szintű nyelvi modult is teljesítenem kell hozzá (tehát ez nem azokra vonatkozik, akik Erasmuson belül fél évre ide jönnek).
Tehát ezzel röviden meg is fogalmaztam az északi nyelvek projektjének lényegét, konkrét tervekkel is előállok majd, szeretnék ennek az egésznek egy időkeretet adni, természetesen időbeosztással, célokkal, tananyagbeosztással és még sorolhatnám, ez egy következő bejegyzés témája lesz. Közben persze az angol fejlesztése is folyamatos kell, hogy legyen, mivel ősszel szükséges lesz egy nyelvvizsga, amit igazából totál hasztalan és felesleges dolognak tartok, de kénytelen vagyok megejteni, mert a hazai oktatási szabályok értelmében ugyebár így kaphatom kézhez a diplomámat. Az már nem annyira lényeges ugyebár, hogy kétszeri próbálkozásra sem mentem át abban a bizonyos madárról elnevezett utcában működő létesítményben, de a gyakorlati életben minden további nélkül megállom a helyem külföldön, tök egyedül. Na sebaj, a lényeg, hogy két vizsga díját nyerték rajtam :)

Gondolattérkép a gyakorlatban

Mivel sokan olvastátok a gondolattérképről szóló bejegyzésemet, gondoltam teszek fel néhány képet az általam készítettekről. A mindmap/emléktérkép az egyik kedvenc módszerem, bár tény, hogy időigényes az elkészítése, de szerintem minden percét megéri :) Én először vázlatosan szoktam elkészíteni, hiszen a gyors asszociáció a lényeg. Tehát először fogok egy üres lapot, középre felírom a kifejezést, amiből kiindulok, és csak húzgálom a vonalakat, írom a szavakat, amik eszembe jutnak és szerintem egymásból következnek. A színes rajzot ez alapján készítem el. Mivel minden ember más, mindenkinek eltérő dolgok jutnak eszébe azonos kifejezésekről, így a gondolattérképek egyéniek, egyediek lesznek.
Az alábbiakat én a finn tanulásomhoz készítettem. Nem vagyok túl jó rajzból, de a célnak megfelel, és a kis rajzok garantáltan segítettek abban, hogy az egyes kifejezések, szavak az agyamba égjenek :) Vizuális típus vagyok, így nekem a színek, rajzok, formák mindig segítenek.