Így kell profin lyukra futni

Ha valaki azt hinné, most egy sport bejegyzés következik, téved. Nem,nem erről van szó, hanem a kudarc beismeréséről. Hogy az elmúlt hetem nem úgy alakult, ahogy terveztem, az egyértelmű. Hogy ennek a nyelvtanulás látta kárát, szintén. Összegezni akartam a múlt heti táblázatot (jézus, eltelt egy hét!), de nem sok értelmét látom. A rengeteg munka- minimális szabadidő szokásos tengelyében vergődve elvesztem a túl sok tanulni valóban. Ésszerű lenne csökkenteni a kiszabott feladatokat, de azt sem tehetem meg. Haladnom kell, mert szorít a határidő. Ismerős. Mit tehetek? Hagyok még egy hetet a múlt heti terveknek, újra tervezem az időmenedzsment általam használt módszereit,hogy még hatékonyabban segítsék munkámat,és kiszórom a felesleges időtöltéseket, helyettük pedig besuvasztok még több tanulást. Amire viszont a tervezettnél is több energiát fordítottam: szöveghallgatás, szókártyázás. Ezek egész jól mentek munka közben is, úgyhogy azért nem teljesen negatív a mérleg. A semminél több, de a valaminél kevesebb. Szóval még egyszer restart, lássuk, mi sül ki a dologból. Ha semmi, akkor valamit nagyon eltoltam. Az pedig nem lehetséges