Ahhoz, hogy idegen nyelven kommunikálni tudjunk, szükség van megfelelő szókincsre, ennek elsajátítása, és nem elfelejtése talán az egyik legnehezebb feladat a nyelvtanulók számára. Megtanulni új szavakat nekem egészen egyszerű, a legtöbb szóra elég egyszer ránéznem, vagy elég, ha egyszer-kétszer hallom, és megmarad. Rövid távon legalábbis biztosan. De a cél értelemszerűen az, hogy hosszú távon is az emlékezetünkbe véssük. Ennek érdekében én többféle módszert is alkalmazok. Nézzük sorba, hogyan is épül fel nálam a szavak megtanulása. Először is eldöntöm, hogy milyen szavakat, kifejezéseket szeretnék éppen tanulni. Ez nekem nagyon fontos. Ha csak úgy, minden előzmény nélkül írogatok ki szavakat a szótárból, akkor pont az érzelmi töltés hiányzik, vagyis a kapocs köztem és a szavak között. Általában azok a szavak kerülnek fel a megtanulandó listára, amelyek kapcsolódnak azokhoz a témákhoz, melyek éppen érdekelnek. Múlt héten például az egyik napon a gasztronómia témakörét jártam körbe, illetve az aktuálisan nézett finn sorozatban felbukkanó feliratokat jegyeztem fel (pl. cím, a főhősnek kikézbesített levél a banki tartozásról, felirat az autóbontó ajtaja felett stb.). A szótárazást követően a szavak egyesével felkerültek az általam gyártott szókártyákra. Erre a célra színes, A4-es papírlapokat használok, ezekből készülnek a kis, méretre vágott kártyák. Engem a színek inspirálnak, és könnyebben tudok így tanulni, sok szót kötök össze például azzal a színnel, amilyen papíron szerepelnek. A fehér szókártyákkal kevésbé hatékony esetemben a szavak megjegyzése. Tapasztalat. Ezt követően a kártyákra felvésett szavakat kifejezésekbe ágyazva beviszem az Anki nevű programba, melyben már saját szókártya csomagom van. Nagyon fontos, hogy ide kifejezéseket készítek már, nem csak szavakat. Vagyis, pl. a kártyán szereplő lumi (=hó) szó a "lumi on valkoinen" (=a hó fehér) formájában látható a képernyőn. A nagyobb hatékonyság kedvéért jelezni szoktam, hogy melyik az a szó, ami újonnan kerül a szókincsbe, erre kiváló szerkesztési lehetőségeket nyújt ez a program. Ha éppen az adott szóval nem tudok kifejezést írni, akkor be szoktam írni a google-ba, és egy anyanyelvi oldalról kiragadok egy kifejezést, amit fordítás után már passzintok is be az Ankiba (így még több új szó kerül a szókincsembe). A fekete szó például a Wikipedia egyik, fekete szederről szóló bejegyzésének első mondatával került bele: a fekete szeder 1-1,5 méter magasra növő félcserje :)
Innentől kezdve már csak az ismétlések gyakoriságára kell ügyelni. A szókártyák a lakás minden pontján fellelhetők, illetve utazáshoz, kutyasétáltatáshoz, piacozáshoz is viszek egy-egy kupacot. Ezeket nem magolom ilyenkor, csak előveszek egy kártyát, ránézek, elolvasom a szót finnül, magyarul, és megyek tovább. Vagyis csak lassan bevésem, illetve felidézem a szavakat. Igazi tanulásra ott az Anki és a kész kifejezések, hiszen ezek által könnyebben előhívhatóak a kívánt szavak, mintha azokat csak önmagukban tanulnánk meg. Lefekvés előtt viszont nagyon jó és egyszerű még egyszer átnézni (és nem magolni!!!) néhány kártyát. Nekem ez a kettő együtt vált be igazán.
A gondolattérképet már többször említettem, egy külön bejegyzést szánok ennek a módszernek, mert megérdemli. Amióta ezt is integráltam a szótanulás folyamatába, még hatékonyabbá vált a szótanulás. Természetesen ellenőrizni is szoktam a haladásomat, méghozzá egy egyszerű módszerrel (amit nem én találtam ki): a szókártyákat a tanulótársam kikérdezi (hol a finn, hol a magyar jelentésre kérdez rá), és attól függően, hogy mennyire tudtam a választ, három csoportra osztja azokat: az egyes kupacba kerül minden olyan kártya, amelyet azonnal, gondolkodás nélkül tudtam. A kettesbe mennek azok, amelyeken kicsit gondolkodni kellett, és esetleg nem volt tökéletes a válasz (de a hiba mértéke minimális volt), míg a hármas kupacba megy a teljes homály. Értelemszerűen ezek azok a szavak, melyekkel a leginkább kell foglalkoznom a továbbiakban, és a többit ritkábban kell elővennem. A hármas kupac tagjai kerülnek az élre tehát, őket onnantól naponta előveszem, a kettes kupac tagjait 3, míg az egyesét 5 naponta. Mint az Anki esetében, csak itt ugye manuálisan megy a dolog. Lehet, hogy van, aki ezt bonyolultnak tartja, de számomra ez a rendszer nagyon is megfelel, és esetemben kiválóan működik. Most éppen igék kerülnek az újonnan készített szókártyákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése