A szótanulásnak rengeteg módja van, egyet viszont semmiképp nem alkalmazok többet: a szótárfüzetes verziót. Volt hozzá szerencsém éveken át a magyar oktatási rendszernek köszönhetően, nem vált be, több kísérletben nem veszek részt, köszönöm szépen. Mennyi időt és energiát elpazaroltam a német órákra készülve, és mennyire nem sikerült egyik nyelvvizsgám sem, amit a Rigó utcában megpróbáltam kiizzadni magamból :( Pedig én voltam a legjobb németes az osztályban (ezért is vagyok szkeptikus a tanárok által közvetített nyelvtanulással, és bízom jobban az autodidakta módszerben). Tehát, szótárfüzet kilőve.
Az előző bejegyzésben leírtam két, rendszeresen használt módszert. A napokban kezdtem el használni egy másik programot, ami a Byki 4 Express névre hallgat, és ami a jó hír, maximálisan ingyenes. Legalábbis az alap koncepció, aztán, ha valaki még igényli, egyéb extrák vásárolhatók rá. A program nagyon egyszerűen működik: többféle leckéből lehet válogatni, egy leckét három szintre bontanak, tényleg csak alapszavak megtanulására alkalmas, de arra jó (én most a finnt használom, de számos nyelvre készült változata). Vegyük pl. az állatok szókártya csoportot: a program indul, majd az első kártyán látható az adott állat (pl. pillangó) angol neve és egy kép róla, majd egy oké nyomása után feltárul a finn megnevezés is (perhonen), és egy bácsi készségesen ki is ejti nekünk a megtanulandó szót. És ez így megy tovább, lehet jelezni persze, ha nem tudjuk, és akkor egészen addig nyomják az arcunkba az adott kártyát, míg már a könyökünkön nem jön ki. Aztán mehetünk a következő szintre, ahol fordítva történik a dolog: látjuk a finn megnevezést, halljuk a kiejtést, mondjuk az angolt és így tovább. Átlagosan úgy negyed órát szánjunk egy kártyacsomagra, én kikapcsolódásként szoktam futtatni a programot, jópofa.
Szintén nem rossz módszer egy adott témakör szavait csoportosítani. Ehhez szükséges egy A4-es lap, majd egy középső buborékba mehet a témakör megnevezése, pl. gasztronómia, majd az abból kiinduló, köré csoportosított buborékokba a hozzá kapcsolódó szavak (pl. evőeszközök: villa, kés, pohár stb.). Ez még nem egyenlő a gondolattérképpel, de van, akinek hasznos lehet. Én ritkábban használom. Esetemben hatékonyabbak a már említett audio anyagok, amelyeket többször meghallgatva komplett kifejezéseket, új szavakat tanulok igen könnyen. Most épp a már említett Goethe Intézet finn-magyar leckéi pörögnek, a múltkor ellenőrzésképp hallás után leírtam egy papírra az egyes mondatokat, majd ellenőriztem a honlapon megtalálható szöveges anyaggal, és hibátlan volt :) Meg is veregettem a vállam (szintén free, használjátok egészséggel, 40 nyelven elérhető 100 nyelvlecke letölthető mp3-mal!!! http://www.goethe-verlag.com/book2/HU/index.htm). Előnye értelemszerűen a készen kapott, kontextusba könnyen beilleszthető mondat elemek.
A finn tanulás kezdetén tanulótársammal teleragasztgattuk a lakást post it-ekkel, minden tárgyra nyomtunk egy cetlit a finn nevével (magyarul nem!!!) A post it-es módszernek van egy hátránya: a lakásban található tárgyak száma véges. Annak nem vagyok híve, hogy pl. a mosógépre tegyek egy cetlit húsz olyan szóval, aminek semmi köze a mosógéphez, mert számomra így nincs mihez kötve az adott szavak megtanulása. Akkor már inkább a kis kártyáimmal közlekedek. És ti? Milyen módszereket használtok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése