Az biztos, hogy pozitív hozzáállás jellemzi, nyitott és kíváncsi jellem, és az sem hátrány, ha könnyen teremt kapcsolatot. A gátlásosság bizonyos fokú akadályokat gördít azok elé, akik az élő beszédet is gyakorolni akarják. Hm, erről még biztosan fogok írni, az angol terén engem is érint, annak ellenére, hogy kommunikatív, állandó beszédkényszerrel rendelkező, pozitív, nyitott és kíváncsi, illetve könnyen ismerkedő típusú személy vagyok. Az anyanyelvemen mindenképpen. Na, de erről egy külön bejegyzésben, egészen friss emlékeim vannak ugyanis :)
Bailey szerint a sikeres nyelvtanulónak meg van az a képessége, hogy logikusan kikövetkezteti a "hiányzó" ismereteket, vagyis nem hátrál meg, ha nem tud valamit, és nem is esik kétségbe, ha nem ért valamit. Emellett jól kezeli a nyelvileg kétértelmű és félreérthető helyzeteket is. A sikeres nyelvtanuló továbbá igyekszik minél többet kommunikálni a célnyelven, nem próbál kibújni alóla, és nem tagadja le, hogy beszéli az adott nyelvet (hmmm...mint mondtam, friss tapasztalatok :D)
A sikeres nyelvtanuló megkeresi a számára leginkább megfelelő nyelvtanulási módszereket. Ezt kifejezetten fontosnak tartom, úgy vélem, ennek hiánya okozza azt, hogy sokan nem beszélnek jól vagy egyáltalán idegen nyelvet kis hazánkban: a magyar iskolarendszer által produkált nyelvoktatás nagyon nem felel meg mindenkinek. Saját tapasztalat. Ismét.
A sikeres nyelvtanuló ezen kívül örömét leli a nyelvtanulásban (nagyon fontos, enélkül halálra van ítélve az egész kísérlet), és minden adandó alkalommal gyakorolja is a nyelvet (élet-halál kérdése. De tényleg. Különben jön a mumus: a felejtés. És azt nem akarjuk. Nagyon nem). A nem sikeres nyelvtanulót személy szerint két szóval jellemezném: negatív hozzáállás.
A nyelvérzékről írok majd külön is (sok mindenről szeretnék, ez egy aktív blognak indult. Meglátjuk, igyekszem), mint már említettem, Lomb Kató szerint nincs (ő nekem etalon, aki 16 nyelvet el tud sajátítani, tudhat valamit), de van, aki szerint létezik ilyen. Kiderítjük. Vagy nem. De megpróbáljuk. Ahogy azt is, hogy a nők vagy a férfiak jobb nyelvtanulók-e. Egyáltalán: van-e különbség a két nem között a nyelvtanulásban?
A nyelvtanulásban 6 stratégiát érdemes alkalmazni:
1. A memória stratégiák az információ tárolására alkalmasak, így lehet mentális kötéseket, kapcsolatokat kialakítani
2. A kognitív stratégiák értelmet ad a megtanultaknak (begyakorlás, elemzés, érvelés)
3. A kompenzációs stratégiák segítenek a sikeres kommunikáció megvalósításában, illetve áthidalni a tudásbeli hiányosságokat, vagyis kikövetkeztetni, kitalálni valamit az intelligenciára hagyatkozva.
4. A metakognitív stratégiák segítenek a tanulás folyamatának szabályozásában, vagyis megszervezni a tanulást, értékelni a fejlődést és a teljesítményt
5. Az affektív stratégiák összefüggnek az érzelmi hozzáállással, vagyis az önfegyelemmel, a saját magunk bátorításával, a szorongások legyőzésével
6. A szociális stratégiák segítenek közelebb kerülni a célnyelvi környezethez, ilyen pl., ha tanácsot kérünk másoktól, megpróbálunk kommunikálni a célnyelven, kérdezünk, együttműködünk másokkal.
Mindenkinek vannak egyéni tanulási preferenciái, ezek közül négy számít alapvetőnek, melyek egyénenként eltérőek:
1. környezeti tanulási feltétel: pl. zaj, hőmérséklet, világítás
2. érzelmi: pl. motiváció, kitartás, önfegyelem
3. szociológiai: pl. egyedül vagy másokkal tanulok
4. fiziológiai: reggel vagy este szeretek jobban tanulni, mennyit bírok egyhuzamban stb.
Ez alapján végiggondoltam a saját tanulási preferenciáimat, íme:
Nem szeretem, ha külső zajok elvonják a figyelmemet, ha valóban tanulni akarok, nekem csendre van szükségem. Kivételt képeznek a természeti zajok (pl. madárcsicsergés). Azonban ha nem otthon tanulok, hanem pl. buszon, akkor nem zavar a zaj, könnyen ki tudom zárni. A hőmérséklet legyen pont jó, ne vonja el a figyelmem, hogy túl meleg vagy túl hideg van. Ha tanulok, csak arra akarok koncentrálni, így már az elején kizárok minden zavaró tényezőt. A világítás nálam sarkalatos pont, ha laptopon dolgozom pl. este vagy kora reggel, legyen égve egy lámpa, különben kifolyik a szemem. Ne kelljen sosem hunyorognom, vagyis fontos a kellemes, lágy megvilágítás (a neontól frászt kapok). Motiváció meghatározva, ez magával hozza nálam a kitartást, az önfegyelmen még dolgoznom kell, vannak már ötleteim. Általában egyedül szeretek tanulni, ha van tanulótársam (most éppen van), akkor az ő tanítása által tanulok, ami jó, mert könnyen ragad rám az anyag, ismétlésnek is kiváló, ha vele átveszem azokat az anyagokat, amiken én már túl vagyok. Előnye, hogy tudunk gyakorolni szóban és írásban is. Reggel is és este is jól fog az agyam, bár sokszor éjszaka vagyok a legéberebb. Igyekszem kihasználni, ha úgy érzem, itt a pillanat a tanuláshoz. Vagyis nálam nem annyira napszak függő (inkább kávé és kedv kérdése)
Nézzük meg röviden a tanulási stílusokat az információfeldolgozás szempontjából, később írok ezzel kapcsolatban ötleteket is:
1. vizuális tanulás: fontos a szemléltetés, a megtanulandó szövegek látása és vázlatkészítés
2. auditív tanulás: fontos a tanári magyarázat és annak lehetősége, hogy ne csak hallják a tananyagot, de maguk is hangosan tanulhassanak
3. mozgásos tanulási stílus: az ilyen tanuló mozgás közben jobban tanul, illetve a tananyagról készített jegyzetek, ábrák segítik a tanulást
4. társas tanulási stílus: van, aki a tananyagot másokkal megbeszélve, közösen sajátítja el a leghasznosabban.
Szerintem a legtöbb ember nem sorolható egy típusba, rám pl. majdnem mind igaz, kisebb-nagyobb arányban (pl. könnyen tanulok audio anyagokból, de nem igénylem a hangos tanulást és a tanári magyarázatokat. Mozgás közben kifejezetten könnyen tanulok, vizuális típus vagyok, és ragad rám az anyag, ha tanuló társammal közösen beszéljük át a tananyagot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése