Miért ne lehetne szórakoztató a nyelvtanulás? 1.

Ismét eltelt egy hónap újabb bejegyzés nélkül, de hát ilyen a nyári időszak :) Lassan azonban véget érnek a nyaralások, szabadságok, kezdődik a munka,a suli, és persze a nyelvtanulás is. Nincs ez másképp nálam sem, mert bár a tanulás nem állt le, jövő héttől magasabb fokozatba kapcsolok. Egy gyors helyzet-összefoglaló után egy újabb- általam kedvelt- módszerről lesz szó, mely elsősorban angol tanuláshoz kiváló (nem csak ahhoz, természetesen).

A dán tanulásomról annyit kell tudni, hogy három hónap alatt sokat fejlődtem ahhoz képest, hogy egyetlen nyelvkönyvet sem nyitottam ki, nem foglalkoztam direkt a dán tanulással, viszont anyanyelvi környezetben rengeteget tanultam abból, hogy figyeltem a körülöttem lévők beszélgetéseit, és ha ismerős volt egy-két szó, kifejezés, mondat, rákérdeztem, hogy azt jelenti-e, amire gondolok. Ha igent mondtak, már el is raktároztam. Emellett dán nyelvű újságokat is előszeretettel lapozgattam, ill. dán felirattal néztem filmeket, hiszen a német és angol előzetes ismereteimnek köszönhetően sok szót ki lehetett így következtetni. Újra és újra megdöbbentem dán ismerőseimet, mennyi mindent megértek anélkül, hogy igazából komolyabban foglalkoztam volna a dánnal. Egyszerűbb mondatokat is össze tudok már rakni, és a kiejtésem is rendben van.
Azonban úgy döntöttem, hogy beiratkozom a dán állam által ingyenesen biztosított nyelviskolába is, hiszen új embereket megismerni mindig jó móka, az új módszerekről meg már nem is beszélve. Amint a leendő tutorom elmondta, meglehetősen izgalmas és érdekes formában fogjuk tanulni a dánt, és szerencsémre a suliban ezen kívül még kb 25 nyelvet oktatnak :D Tehát a jövőbeli terveimmel is összecseng a dolog.
Ettől viszont az autodidakta tanulás lényege még nem fog elveszni, lényegében heti két alkalommal lesznek közös, kiscsoportos órák (nem olyanok, mint az otthoni nyelviskolákban általában), emellett mindenki maga állítja össze a tanuláshoz szükséges anyagokat, oldja meg és tanulja meg, amit meg kell, vagyis az önálló tanulásnak itt is óriási szerepe van, mint a nyelvtanulás során szinte mindig. Aki azt gondolja, hogy enélkül is működhet a dolog, az sajna nagyot téved, ez az egésznek az alapja.

De térjünk is vissza gyorsan a címhez. Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy a nyelvtanulást TANULÁSNAK tekintik, nem pedig SZÓRAKOZÁSNAK. De hogyan is lehet ezt a folyamatot élvezetesnek, már-már hobbinak tartani? A legtöbb embert egyszerűen kiveri a frász attól, ha le kell ülnie tanulni. Inkább szörfözik a neten, nézi a tévét, kitakarítja a lakást (nem vicc), vagy bármi mást, csak ne kelljen tanulni. Szerintem ehhez az egészhez köze van annak az egyszerű ténynek, hogy a nyelvórák ezen az elven működtek (mikor én még érintett voltam a témában, nem tudom, most mi a helyzet):
becsöngetnek, tanár bejön, gyors HF ellenőrzés, esetleg röpdoga a szótárfüzetben gondosan egymás alá írt szavakból, majd nyissuk ki a könyvet és a munkafüzetet. És ez így ment minden egyes órán. Jó esetben a hallgatókkal a tanár idegen nyelven kommunikált (ők most vidáman használják az általuk megszerzett tudást, és nem igazán olvasnak ilyen blogokat), rosszabb esetben orosz tanárból sebtében átképzett német/angol tanárokkal voltunk megáldva, akik magyarul vezényelték le az órákat, és a beszédcentrikusság nem szerepelt a jellemzőik között.
Na, ilyen emlékekkel az ember a háta mögött bizony tényleg nem szívesen ül le tanulni. Ezek ellenére engem mindig hajtott a kíváncsiság, hogy egy új nyelv által megismerjek egy új világot, egy új kultúrát. Az internet pedig kiszélesítette az utat ehhez.
A tanulás akkor lesz eredményes, ha folyamatos, vagyis ha (szerintem) minden nap foglalkozunk vele. Ez ugyebár egyértelmű. Akkor is, ha csak 5 percünk van. De olyankor is tanulhatunk, ha egyébként kikapcsolódni szeretnénk. Ezzel sem árultam el nagy titkot. Én például sorozatfüggő vagyok, ez pedig kiváló lehetőséget kínál a tanulásra. Maradjunk az angolnál, mert ez esetben ugyebár angol anyanyelvű filmekhez, sorozatokhoz a legkönnyebb hozzáférni. Szinkronizálva már nem nézek semmit, mert könnyen belekényelmesedem a szituációba, és az nem vezet sehová. Szóval most épp a Mad Men című sorozat van terítéken, hogy emeljem a tétet, angol felirattal. Miközben megy a film, kezemben a kedvenc füzetem, egy toll, és már írom is befele a kifejezéseket, mondatokat, amiket fontosnak tartok. Ezekből aztán persze szókártya lesz. Persze mehet ugyanez magyar felirattal, angol szöveggel, de ez esetben jól kell kihallani a lényeget, és nem árt a végén egy csekkolás megbízható forrásból, hogy valóban azt írtuk le, amit hallottunk, nehogy a végén rosszul rögzüljön.
Nem egy nagy was ist das, de meglehetősen hatékony módszer, mellesleg nem érzi az ember tanulásnak, hiszen ugyebár közben SZÓRAKOZIK, és ez lenne itt a lényeg. Hogy ne feszüljünk meg, ne érezzük, hogy már megint tanulunk, hogy ez az egész egy kötelező valami. Mert nem az. Az egész inkább egy szuper buli, ahol minden egyes szóval közelebb jutottunk ahhoz, hogy feltörjük a kódot, vagyis megtanuljunk egy idegen nyelvet.
Én legalábbis így állok hozzá. A nyelvtanulás egy kirakós játék, egy rejtvény, amit meg kell fejteni. Játékosan, élvezettel :)