2012. augusztus 29., szerda

Miért ne lehetne szórakoztató a nyelvtanulás 2.

Az utóbbi napokban nálam most a filmnézős-kifejezés kiírogatós, szókártyagyártós módszer van toppon. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne még komplexebbé tenni ezt az egészet, és egy egyszerű megoldásra jutottam, ami mindig beválik önálló tanulásnál.
Íme: mikor egy rész véget ért, és meg vannak írott formában a kifejezéseim, számomra fontosabb mondatok, jöhet a párbeszéd gyártás. Kiválasztok tetszőleges számú mondatot, amit kiírtam, és azokkal kreálok egy rövid kis párbeszédet, egy adott szituációra vonatkoztatva. Ez mehet írásban is, de mivel a cél az, hogy folyékonyan legyünk képesek kommunikálni, így talán a legcélravezetőbb ha mindezt hangosan, szóban végezzük el. Ha tartunk tőle, hogy környezetünk hülyének néz, csináljuk mindezt egyedül, egy szobában :) Nem nagy kunszt, mégis igen hatásos módszer szerintem.
Aztán persze lehet ezt még fokozni, ha például megpróbáljuk egyszerűen összefoglalni szóban, hogy miről szólt az adott rész. Persze angolul (vagy finnül, dánul, svédül, németül...tök mindegy). Le is írhatjuk, ha valaki olyan grafomán, mint én, és ha mondjuk van tanárod, ismerős, aki magasabb szinten áll, akár még át is nézheti, ki is javíthatja. Vagy meg lehet nézni együtt a részt, és meg lehet beszélni közösen idegen nyelven a látottakat.
Mindegy, a lényeg az, hogy szóban kellene nagyon-nagyon sokat használni a nyelvet. Az még önmagában kevés, hogy sokat nézünk idegen nyelven filmeket, hallgatunk rádiót, olvasunk újságot. Az mind szép és jó, hogy jönnek befelé az infok a kis fejünkben, de kellene, hogy kifelé is menjenek. Én pl magamon látom, hogy sok mindent megértek már dánul, mert állandóan ez a nyelv vesz körül, így a kellő mennyiségű input meg van, de komolyabban beszélni még nem tudok, erre törekszem most. Ez mit jelent? Nagyjából azt, amit most leírtam. Igyekszem mindent hangosan megismételni (ha pl nézem a tévét, vagy hallok egy új szót stb.), kimondani, visszamondani azt, amit megértettem.
Sajnos az, hogy írásban meg tudunk oldani ezer meg egy feladatot a munkafüzetben, hogy képesek vagyunk levélben kommunikálni (stb), önmagában még nem fogja meghozni a várt eredményt, hiszen egy nyelv elsajátításához ugyebár többféle készség szükséges. És ha nem tévedek, az emberek többsége szóban is szeretne kommunikálni, ha már megtanul egy idegen nyelvet. Hát akkor hajrá, tessék használni minél többet a nyelvet. Még akkor is, ha hibásan. Sőt! Hiszen a legtöbben az anyanyelvükön is tévednek, mondanak helytelenül dolgokat. Mégis megértik egymást, igaz? Ha arra várunk, hogy majd akkor fogunk megszólalni, ha már tökéletesen tudjuk a nyelvet, elárulom, az életben nem fogunk szóban kommunikálni :) Arról már nem is beszélve, hogy az ember a hibákból is sokat tanul :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése